Iskola váltás esetén hogyan és mikor mondjam el a tanároknak, hogy a fiamat elviszem másik suliba?

Akkor, amikor biztos vagy benne, hogy a masik iskola átveszi.

"Pisti szeptembertől a Aranyba fog járni, azért mert az közelebb van/emelt a fizika/akármi"

Hat en megmondtam. Miutan a tanitoneni a fulenel fogva huzta ki a gyereket a pad alol, mert ott mokolt valamit -amit valoban nem kellett volna, de normalis ember nem igy oldja meg - az uzsonnas taskajat meg a kukaba dobta, mert nem a helyen volt, masnap reggel mentem atiratni a gyereket a masik iskolaba. Ezek voltak az utolso cseppek. Elotte volt kiultetes a sorbol -mert zavarta az orat- , tornaruhaban tanulas delutanig -mert lassan oltozott, es meg sorolhatnam. Nem azt mondom, hogy a gyerek hibatlan, de lehetett volna normalisan kezelni.

Szoval amikor a masik iskola megadta a befogadonyilatkozatot, az igazgatonal kertem egy rendkivuli szuloi ertekezlet osszehivasat, amin kertem, hogy o is legyen jelen es ott bejelentettem, hogy a gyereket a tanitono viselkedese miatt masik iskolaba irattam at. Erdekes modon o nem szolt semmit, az igazgato meg csak annyit fuzott hozza, hogy "megertem".

Sziasztok!

Elnézést, nem a kérdésre válaszolok, hanem az érdekelne, pontosan hogyan zajlik egy suliváltás (az elsőt most befejező gyerekről van szó).

Honnan tudjátok, hogy az új suliban normálisak lesznek a tanítónők? Engem itt is sikerült „megvezetniük”, olyan kedvesek voltak a bemutatkozásokon…

Szóval Ti megnéztetek több másik iskolát? Van hely másutt, simán felveszik? Mit mond az ember az igazgatónak, mikor beszél vele? Mert nyilván ha elkezdem ecsetelni, hogy a tanítókkal mi a gondom, akkor azért gondolhatja azt, hogy csak én vagyok túl „háklis” szülő.

És a gyereketek is vágyott új iskolába, nem sajnálja, hogy a már megismert osztálytársait ott kell hagynia?

Köszönöm, ha válaszoltok!

En onnan tudtam, hogy a masik iskolaban dolgoztam kisegitokent. Ott a gyerekek mosolyogva mentek iskolaba, a tantermekbol nem hallatszott ki a tanito orditasa es amikor az egyik kisgyerek eltorte a tanitoneni poharat veletlenul, az osszes gyerek ot vigasztalta -meg persze a tanitono is - es masnap a 22 fos osztalybol 20 gyerek hozott uj poharat....

Mivel az en gyerekemet a tanitono kedves hozzaallasa mitt kikozositettek, o orommel varta, hogy uj gyerekek koze keruljon.

Itt vannak baratai es nem remegve megy az iskolaba. Erdekes modon itt a tanitono tudja kezelni. Nem fogom elfelejteni neki soha, amikor megkerdeztem, hogy van e gond a gyerekkel es o azt valaszolta "van, persze, de milyen pedagogus lennek, ha nem tudnam megoldani?Ez a munkam, a hivatasom"

4. voltam

Szia! Köszönöm a válaszodat, ilyen tanítói megnyilvánulásokat olvasva úgy érzem, van még remény, vannak még olyan tanítók, akik nem utálják a gyerekeket.

Sajnos nálunk az első osztály első három hónapja azzal telt, hogy a tanítók szapulták a „renitens” gyerekeket, illetve kezdetben az összes fiút, és olyanokat mondtak, hogy „ezek annyira rossz gyerekek, mi még ennyi rossz gyerekkel sosem találkoztunk, és nem tehetetlenek vagyunk, ez már igazgatói ügy…”. Könyörgöm, elsős gyerekekről volt szó! Akiknek ráadásul a legnagyobb „hibájuk” az volt, hogy rohangáltak és kiabáltak a folyosón!

Számomra szülőként ijesztő volt hallani, hogy 20-30 éves tapasztalattal bíró tanítók „ennyi rossz gyereket még nem láttak”, először elhittem nekik, hogy valóban valami nagy baj van a gyerekekkel (az enyémmel is), de mikor megismertem őket, rájöttem, hogy nem a gyerekekben van a hiba.

A fiam a 2 hónapban közölte, hogy őket nem szeretik a tanító nénik… és mindig kiabálnak velük.

Na mindegy, nem ragozom, de egyelőre körbe-körbe járok kínomban, mert nálunk a környékbeli sulikból mind rosszakat hallok a tanítókról (vagy ha jót, akkor azok nem a mi évfolyamunkon vannak persze). Meg a gyerekek/szülők közt is sok szimpatikus van az osztályban, és az ismerőseim szerint az legalább olyan fontos, mint a tanítók személyisége…