Kamaszfiúk és lányok hogyan hatna az rátok, ha olyan társaságba, osztályközösségbe kerülnétek, amelynek morális, etikai értékrendjével homlokegyenest különbözik a tiétektől? Asszimilálódnátok vagy fellázadnátok ez ellen?

Szia! Nem vagyok már kamasz, de azért remélem, nem bánod, ha leírom a véleményemet. Erről a témáról szülőként én is sokat elmélkedem, a barátaimmal is „kiveséztük”, vajon mitől függ, hogy valaki „elzüllik-e” vagy sem.

Arra jutottunk, hogy teljesen személyiségfüggő a dolog, és nagyon nagy befolyással lehet erre a családi háttér. Saját példáinkból kiindulva arra a következtetésre jutottunk, hogy ha az ember mögött egy szerető, elfogadó, támogató család áll, akkor nem fog igazi nagy marhaságot csinálni, legyen bármilyen nagy a kísértés. A család szerepe itt nem csupán a példamutatás, hanem az egészséges önbizalom kiépítése a gyerekben, mert igazából egy stabil önértékeléssel bíró gyerek/kamasz tud nemet mondani a kortárs csoportból érkező nyomásra. Mert tudja, hogy nem attól lesz menő, ha birkaként csatlakozik a „csordához”.

Úgy mondom ezt, hogy magam sosem voltam „szent életű”, kamaszként (és huszonévesen) sok mindent kipróbáltam, minden érdekes tapasztalat volt, de mindig tudtam, hol a határ.

Szóval kérdésedre válaszolva, nem asszimilálódnék, ha nem érezném magaménak egy csoport értékrendjét. Inkább megkockáztatnám, hogy „magányos farkas” legyek, mint hogy lesunyt fejű rabszolga.

Szerintem minden korban és minden társadalmi szinten megvan a „csábítás”, ma annyi a különbség, hogy sokkal többet látunk a világból, mint akár csak pár évtizeddel ezelőtt. Régebben mire vágyhatott az ember? Holdutazásról, hajókázásról Balin, ejtőernyőzésről, Zanzibáron ejtőzésről bizonyára nem. :) A tévéből, a netről, a plakátokról olyan infókat kapunk, amelyektől 30 másodpercenként megkérdőjeleződik bennünk, jól élünk-e? Nem kéne vajon még jobban? Instant boldogságot mindenkinek!