Óvodásból iskolás - Szeretném könnyebbé tenni az átmenetet, csak nem tudom hogyan?

Elsős lesz a lányom és szeretném picit rákészíteni a sulikezdésre. Gondolok itt pl az alvás elhagyására, a feladattartásra stb.

Oviba 3 hete nem jár, addig minden nap aludt ebéd után kb másfél órát. Amióta nem jár, elkezdtem, hogy nincs du-i alvás (egyszer-kétszer előfordult, hogy nagyon kipurcant program miatt, akkor ledőlt), hanem feladatlapozik egy kicsit aztán játszhat csendesen.Úgynevezett csendespihenőt muszáj tartanunk, mert az öccse még alszik ebéd után.

Most ott tartunk, hogy az öcsit leteszem, a lány meg kb 15 percet csinálgat valami feladatlapot örömmel, utána elengedem játszani.

Szerintetek növelhetem ezt az időt lassacskán még 1-2 lapnyival, aztán úgy, hogy nyár végére fél óra körül bírjon egyfélét csinálni teljes figyelemmel?

Ha fáradtnak látom, hagyhatom-e ledőlni, vagy legyek következetes hisz szeptembertől úgyse alhat majd?

Amikor feladatlapozik én a közelben vagyok, csinálgatom a saját dolgomat, de azért ott van vele a figyelmem, kérdez, javasolok stb, tehát a kontakt megvan. Ezt később a gyakorlásnál-háziknál is így érdemes csinálni ugye? velem sose tanultak csak számonkértek, nincs példa előttem a hatékony tanulásra, tanulás-tanításra... szerencsére ő elég lelkes, csak türelmetlen és a kudarctűrésén is van mit csiszolni, de alapvetően rettentő mohó az új ismeretekre, kérdezett-válaszoltam módon megtanult olvasni, nyomtatott betűkkel írni, (írottan is meg akart, de azt megmondtam, hogy én nem, mert rosszabbul jár ha valamit félremutatok és nem helyesen tanulja meg). Szóval úgy látom a tudás öröméért, önmaga kedvéért tanul, aminek nagyon örülök. Szeretném, hogy így is maradjon, erőltetni nem akarom őt, csak nem tudom, mit tegyek, hogy könnyebben belerázódjon majd az iskolakezdésbe. Mindenképpen leterhelő lesz neki, 5 órájuk lesz minden nap, és fél 5-ig napközi :(

Érzelmileg rendben van a lányka szerintem, egy egészséges drukk van benne, hogy mi lesz az új helyen, de nem stresszel már rajta annyira mint korábban, hogy jajjlesznekebarátaim stb. Kis ovisbarátnője osztálytárs lesz, és amúgy is könnyen barátkozós fajta, nem féltem, és már ő se magát. A tanítónénikkel találkozott kétszer, kedvesnek tűntek neki (nekem is pozitív a benyomásom), a suliba is besétáltunk, hogy kicsit körülnézzünk. Lesz családlátogatás is.

Lelkes, mert átérzi, hogy új életszakaszba lépett, az ő kérésére átfestettük a szobát, az íróasztal beférése okán át is rendeztük, és egy csomó tanszert beszereztünk már vele. Nem nyomatom felesleges a sulitémát, de tény, hogy mostanában azért jelen volt valamilyen szinten a mindennapjainkban.