Anyukák, akiknek magántanuló a gyerekük hogyan csinálják és mi a tapasztalatuk?

Nekem mind a két gyerekem adhd-s. A védőnő hatalmas ötlete: tanítsam őket én otthon. Én egyből rávágtam, hogy nem. Több okból is:

1. Kell a gyerektársaság, sajnos sok a konfliktus, de felnőtt korában a munkahelyen is emberekkel fog együtt dolgozni, meg kell tanulnia ezeket a helyzeteket kezelni.

2. A férjem fizetéséből nem élnénk meg.

3. Két gyerekem van, különböző osztályból, osztódni nem tudok.

4. Nincs tanítói végzettségem (tanári van, de az nem ugyanaz).

5. A szülőnek nem ez a szerepe, és a gyerek nem is fogadja el őket általában ilyen szerepben. Még a leckét sem nagyon írják meg velem. Több gyerekpszichológus könyvében is olvastam (Vekerdy, Máté Gábor), hogy abból soha semmi jó nem sült ki, hogy a szülő tanítja a gyereket. Ebből csak a vita van. Anyával játszani kell, panaszkodni neki, hozzábújni. Nem lehetek a tanára.

Amennyiben van pénzetek magántanárt fogadni, megfontolnám.

A középiskolában ahol tanítottam előfordult, hogy a rossz magaviseletű gyereket hazaküldte az igazgató magántanulónak, és a szülők azt gondolták, hogy majd a gyerek tanul egyedül. Nem fog. Ha a suliban nem tanult, otthon még annyira sem fog. Egyik sem ment át a féléves vizsgán. Kell nekik az állandó tanári útmutatás, még középiskolában is.

Vannak, akik vallási okból, valamilyen nem hétköznapi valláshoz tartoznak. Magántanulók, de a saját közösségükben levő más gyerekekkel vannak közös programok.

Vagy külföldön élnek; akár magyarok máshol, akár nem magyarok Mo-on. Az anyanyelven tanulás fontos dolog.

Rengeteg előnye lehet a magántanulóságnak, és attól még lehet tartani a mindennapos kapcsolatot az iskolával is. Ahogy jobb mindenkinek.