Nyári gyerekek Szülei! Válaszolnátok pár kérdésre? Köszönöm ha válaszoltok!

A lányom augusztus végén született. Mivel nem első gyerek volt, nagyon vágyott az iskolába, mindig csak azt mondogatta, hogy szeretne már menni, állandóan iskolásat játszott a testvérével.

Az óvodában azt mondták, hogy maradjon még egy évet, de mivel az óvónő azt mondta, hogy szerinte MINDEN gyereknek az a jobb, ha ovis marad ameddig csak lehet, ezért nekem ez gyanús volt.

Elvittem egy magán iskolaérettségi felmérésre, ahol kihozták, hogy egyértelműen mehet.

A pedagógus kihangsúlyozta, hogy azokban az esetekben, amikor nehéz eldönteni hogy menjen vagy ne menjen a gyerek, ott ez az egyik legfontosabb, hogy a gyerek szeretne-e, vagy egyáltalán nem foglalkoztatja az iskola kérdés.

Azt is szokták mondani, hogy fiúnak jobb, ha marad ovis.

Tesóm fia júliusi, így visszatartották, majd annyira nem bírta az óvodát, hogy januártól elkezdett iskolába járni és köv. szeptemberben osztályozó vizsgát tett az elsős anyagból, és szépen ment aztán tovább...

Az én lányom még csak most elsős, de nem bántuk meg, hogy így döntöttük. Vannak nehézségei, de szereti az iskolát, és épp a nehézségei egy év múlva is ugyanúgy meglettek volna...

Én augusztusi vagyok 4 évig jártam óvodábatehát 7 évesen mentem

Akkoriban még tiszta csoportba jártunk és az egész csoport kb egyszerre ballagásott együtt mentünk fel elsőbe

A mai napig is nagy sok óvodából maradt barátom van 21 éves vagyok szóval egyáltalán nem bánom még akkor sem ha így legjobb esetben is 24 leszek mire sikerül diplomát szerezzek (5éves gimibe jártam)

Úgy bírom az óvónőket.

Miért kellene novemberben iskolaérettnek lennie, amikor jövő szeptemberben megy csak?

Nekik kéne a legjobban tudni, mennyit változnak még ennyi idő alatt a gyerekek...

Nyár közepén született fiam 4 évig járt óvodába. Mivel egy kicsi óvodáról van szó, ahol mindössze két vegyes csoport volt, neki nem okozott gondot, hogy elmentek a barátai, ismert egy csomó másik gyereket is.

Nálunk nem volt kérdés, hogy maradjon-e még egy évet, mert alapvetően nem komálta a változásokat, és nem vágyott iskolába.

Utólag sem bántam meg, úgy látom, a két osztálytársát (egy fiú és egy lány), akik alig 6 évesen kezdték a sulit, eléggé megviselte a dolog. Bár ehhez hozzátartozik, hogy a mi tanítónőink extrém esetek (legalábbis remélem, hogy máshol értelmesebbek vannak), mert szeptember 2. hetében már azon siránkoztak, hogy milyen „rosszak” a gyerekek az osztályban, mert szaladgálnak a folyosón. Számomra döbbenet, hogy egy pedagógus azt gondolja, attól, mert szeptember 1-jén becsöngetnek, az addig ovis gyerekből rögvest „megfontolt iskolás” lesz.

„Miért kellene novemberben iskolaérettnek lennie, amikor jövő szeptemberben megy csak?”

Na ez nagyon jó kérdés, és ugyanezt tettem fel én is, mikor a sulit megelőző szeptemberben elvittem a gyereket az iskola által tartott „előkészítőre” (nálunk sajnos kötelező ilyenre járni, a körzetes iskolába annyian jelentkeznek, hogy az előkészítőn való megjelenések fényében rangsorolják a gyerekeket – röhej), ahol 80 ovis gyerekkel foglalkozott két tanítónő, és a fiam kiosont félidőben, hogy ő ezt unja, menjünk már haza. Erre odajött hozzám egy tanítónő, hogy „anyuka, ez a gyerek iskolaértetlen” – miután felszedtem a leesett államat, megkérdeztem, nem egy év múlva kell-e iskolaérettnek lennie (választ nem kaptam persze).