Manapság hogy szólítják a gyerekek a tanáraikat?

Tanárnő, Tanár úr, középiskolában így szólítottuk őket. Volt aki nagyon fiatal volt, ő felajánlotta, hogy tegezzük.

Mi az a tetszikezés?

Alsós fiam iskolájában (Bp.) X néni + tegezés megy. Azt mondják, felsőben már magáznak, de egyelőre erről nincs bővebb infóm.

Én nagyon örülnék, ha a „tetszikezés” kikopna, utálatos nyelvi leleménynek tartom, és semmi értelmét nem látom, egy béna átmenet a tegezés és a magázás között, semmilyen értelmes funkciója sincsen. Ugyanígy vagyok a „csókolommal” is, viccnek jó, de ízléstelen is, és csak nehezíti a gyerekek életét, miért nem köszönhetnek „jó napot kívánok”-kal? (Tudom, sokan le fognak itt hurrogni.) Emlékszem arra a korszakra, amikor kínlódtam gyerekként, hogyan köszönjek valakinek, sokkal egyszerűbb lett volna, ha nem keverik bele a „csókolom”-ot (meg a „tetszik”-et), a magázódás teljesen korrekt forma, bárkinél használható, akinél nem tudja eldönteni szegény gyerek, mit mondjon.

Az én gyerekkoromban (a 90-es évek közepén érettségiztem) egyébként már elsőtől a „tetszik-csókolom” páros ment (férfi tanároknak is, haha), majd gimiben magáztuk a tanárokat. A legtöbbjük tegezett minket, de volt néhány, aki szintén magázott – és én ezt szerettem. A „kisasszony jöjjön ki felelni” nekem sokkal emberibbnek tűnt, mint a „fiam, gyere ki a táblához”.

Persze lehet, hogy én vagyok fura, mert felnőttként, szülőként is örülök, ha a gyerekeim barátai tegeznek…

Tanár vagyok.

Alsóban egyértelműen tegezés+xy néni/bácsi.

Felsőben azt tapasztalom, hogy 6. osztály környékén maguktól váltanak magázásra. 5.-ben még úgy beszélnek velünk, mint alsós korukban... :)

olyan fura, nem emlékszem, hogy tegeztem volna tanítómat... pedig biztosan így volt.

Szóval vsz az óvópedagógus és a tanító sorsa a tegezés (oviban még "csókolom" sincs, sza jár mindenkinek), tanárokat (tehát ált.isk. felsőtől) már "jó napot kívánok" és magázás.

Ált. iskolában férfi tanárunk már minket, lányokat visszafelé is magázott. a fiúkat nem. középiskolában meg abszolút vegyes volt... volt, aki magázott, volt aki tegezett... de diák NEM tegezhette a tanárát. Tanár úr, Tanárnő megszólítás volt, tegeződés szigorúan az érettségi után, de csak a fiatalabbakkal (na jó, volt aki már szerenádon felajánlotta)

Főiskolán magázódás szintén, sokszor más hallgatókkal is.

Bár eddigra voltam annyira öntudatos, hogy ha egy tanár letegezett, akkor (hacsak nem volt kifejezetten idősebb korosztály) minden szívájdalom nélkül visszategeztem. 18 éves kor fölött azt gondolom, kölcsönösen kijár a tisztelet mindkét félnek.

Tanár vagyok, falusi iskola, Gy-M-S megyében. Nálunk már az elsős sem tegeződik év végére. Megtanítjuk őket magázódni. Kedvesen persze, de kijavítjuk a tegezős mondatot. Soha nem volt még ebből probléma. Van, aki már az első napokban is magázódik, sőt, ez a gyakoribb, páran kb. a második félévre jönnek bele.

Nálunk a tegeződés egyáltalán nem szokás, a magánvéleményem is az, hogy hasznos, ha a gyerek megtanul udvariasan magázódni. Erre jó terep az általános iskola alsó, mert ott még nem "ciki" hibázni sem.

Tetszikezés nálunk van, attól függ, ki mit tanul/hall otthon. Engem nem zavar, természetesen nem így tanítjuk a gyerekekkel. Talán kikopóban van egyébként.

Néni-bácsi megszólítás a jellemző, kicsi a suli, családias, még a felsős tanárok neveit is tudják általában a kicsik is.

Magázódik az elsős gyerek? Így kérdezi például: Magdi néni, kér csokit? Mit mondott? Hogy van? Legyen szíves írja fel a táblára! Nem pedig: Tetszik kérni? Mit tetszett mondani? Hogy tetszik lenni? Tessék felírni! -? Nekem ez durva, távolságtartó, személytelen, kissé udvariatlan lenne egy kisgyerek szájából, bármennyire is divat ma utálni a tetszikezést.

A lányom óvodás, csókolomot köszön, nem Jónapotot (brrr), és tanul tetszikezni.