Más is szorong az iskolakezdéstől?

Mintha En irtam volna a kerdest.

Pedig Nalunk mar a masodik kezdi de sokaig O volt a kicsi,nemreg szuletett a 3.

Valahogy Ot jobban feltem.meg a legnagyobb egy halal nyugodt gyerek volt a masodik kicsit hirtelen haragu(na jo,nagyon) ha valami nem sikerul akkor puffog.emiatt feltem.az idkolaban ezt nem fogjak elnezni.

Amugy egy rettentoen okos gyerek.ertelmes.

Csak ez a nulla sikertelenseg turese ne lenne.

Nagyon varja,mar lazasan valogatjuk az iskolatskakat,tolltartokat.mar azt szeretne ha vege lenne a nyari szunetnek.nagyon lelkes O tanulni akar,mondja....edesem...

Nem mutatom elotte,csak apaval szoktuk beszelgetni.

Én biztos gonosznak tűnök,de én amiatt nem vártam,hogy korán kell kelni...bár már rutinos vagyok,mert a 2. gyerekem kezdte tavaly a sulit.Még maradt egy ovisom,de Neki a legnehezebb,mert muszáj kelnie reggel(a sulisok végett).

Igazán az elsőnél se szorongtam,inkább izgatott voltam.Azt persze sajnáltam,hogy már nem baba,és nem gondtalan kisgyerek,de talán az boldogított,hogy tudtam,fogok én még babázni(akkor még csak a nagy volt meg).Mire majd 3 év múlva a legkisebb is suliba megy,szerintem-valahol-már örülni fogok,hogy mindannyian "megnőttek".

Azt hittem, csak én parázok, de bocs lányok, megnyugodtam, hogy nem 😊.

Július elején töltötte a kislányunk a 6-ot. Már ez kétségbe ejt. Félek, hogy mennyire fogja bírni a sulit, lesznek-e barátai, szeretni fogja-e a tanító néni és viszont, és még órákig sorolhatnám.

Nekem is szívszorító, hiszen most született. Nemsokára tényleg a kisgyerekből nagylány lesz, felnőtt nő és bár ez így természetes, de nekem is összeszorul a szívem ettől ☹. A gondtalan ovis évek elmúltak. De az nyugtat, hogy egy jó suliba fog járni, ami nem versenyistálló, aranyos a tanító néni és a gyerekek is.

Nekem az volt az egyetlen félelmem a fiam iskolakezdése előtt, hogy megutáltatják vele a tanulás, pedig minden érdekli, szívja magába az infókat, és élvezettel tanul.

Nos, az évek során beigazolódott a félelmem. Szerencsére nem az érdeklődését vették el, csak az iskola mint intézmény vált rémisztővé a szemében pár „rátermett”, kiégett, gyerekgyűlölő tanítónőnek köszönhetően. (Mindezt egy jobbára szuper, értelemes, kedves gyerekekkel teli iskolában.)

Így ma is azt mondom, csak attól kell tartani alsóban, hogy a tanítónők valóban hivatásuknak tekintik-e a szakmát, vagy már csak ki akarják bekkelni a nyugdíjig.