6 éves a fiam, és nem szeret iskolába járni!?

Lehet hogy túl korán ment iskolába és még maradnia kellett volna egy évet az oviban

Mennyi idős pontosan?

Ha most is 6 éves még,akkor lehet tényleg túl korán ment suliba, jót tett volna még neki egy év ovi.

Esetleg át lehetne kérni másik suliba és lehetne kérni az évismétlést. Ha újra járja az elsőt fel tud zárkózni, sőt akár a legjobb lehet az osztályban,adhat önbizalmat is neki a folytatásra.

Ha nem túl jó tanuló és így kell folytatni,akkor az kihathat későbbre is, lemaradhat, nincsenek meg az alapok,nem tud mire építkezni.

A tanárral kéne megbeszélni,hogy mit javasol.

És le kéne vele ülni otthon is minél többet. Ha sikerül egy 45percet nyugton tartani, figyelnie, akkor utána játszhatna otthon vagy kaphatna valami kis jutalmat. Valahogy rá kell venni,hogy ennyit bírjon ki és figyeljen oda.

Akár be lehet neki ígérni bármit,amire vágyik,hogyha jók lesznek a suliban a visszajelzések,jó jegyeket kap stb.

Nagyon rossz ezt olvasni, sajnálom szegényt. Ennyiből nem igazán lehet látni, hogy mi a gond pontosan. A tanító nénivel kéne a végére járni, hogy mi lehet a gond. Esetleg iskola pszichológus ha van (kéne lenni, de nincs mindenhol mégsem), segíthetne. Ha az is felmerül, hogy valami tanulási képességgel van gond, akkor gyógypedagógus.

Több ötletem is van:

- túlterhelt, ami tényleg iskolaéretlenséget jelent, hiába okos, ha fáradékony

- figyelemzavar vagy magatartászavar (na ehhez kéne a tanító néni és a pszichológus)

- egyszerűen nem szereti a tanító nénit valami miatt, ezt a gyereked tudná megmondani

Ezek jutottak eszembe, de mindenképp az iskolához kéne fordulnod segítségért, együttműködést keresve, és nem támadólag.

A 6. hozzászólóval értek egyet. És „érdekes módon” ismerek olyan tanítónőket, akik tisztában vannak a gyerekek életkori igényeivel, és pl. ha fáradtak, óra közben megmozgatja őket – bár bevallom, sajnos nem túl sok helyről hallottam ilyesmit.

Nem akarlak, kérdező, elkeseríteni, de szerintem simán lehet, hogy el kéne gondolkodnotok az iskolaváltás lehetőségén. Alsóban a gyerekeknek baromi fontos a légkör, a tanítónő személye (kvázi „neki tanulnak”), és a leírásodból számomra az jött le, hogy a tanítónő a fiadat „rossznak” tartotta, majd valahogy „betörte” (de gyűlölöm ezt a kifejezést), amitől viszont a gyerek frusztrált, és hogyan lázadhatna, ha nem így („Azt akarjátok, hogy csöndben üljek? Oké, akkor meg sem fogok szólalni.”). Az, hogy ezek után még tovább panaszkodik a tanítónő, azt mutatja, hogy az egyengyerekeket (aka a csöndes-eminens szőke kislányokat) bírja csak elviselni…

Mi anno sajnos nem hallgattunk a gyerekre és a megérzéseinkre, elhittük, hogy a 30+ éves tapasztalattal bíró tanítónőknek lehet igaza, és a gyerekünk „rossz”. Vizsgáltattuk itt és ott is (nevtan, iskolapszichológus), sehol nem találtak semmit. Így négy évet hagytuk két olyan tanítónő keze között, akik egyre jobban elidegenítették az egész iskolától, az érdeklődő, értelmes gyerekből az lett, hogy mindent gyűlölt, ami az iskolával kapcsolatos (az osztálytársaival szerencsére nagyon jóban volt). Aztán érdekes módon, évek múltán összefutottam az (akkor már ex-) iskolapszichológussal, aki elnézést kért tőlem, hogy nem javasolt iskolaváltást, és nem mondta meg, hogy a két banyával komoly gondok voltak a suliban, nem csoda, ha a gyerek nem bírta…

A sztori vége azért jó, mert egy év után egy másik iskolában a gyerek visszanyerte az önbizalmát és az érdeklődését, de azt a négy kételyek közt vergődő, folyamatosan az iskola miatt kínlódő évet nem kívánom senkinek. Ahogy azt sem, hogy kételkedni kezdjen a gyereke épelméjűségében csak azért, mert kiégett, rosszindulatú pedagógusok marhaságokat csinálnak és beszélnek.