A tinédzser lányunk állandóan cipő nélkül akar lenni. Mit tegyünk?

15 éves, már nem kisbaba, akinek ez játék. Régen se volt egyszerű, de sikerült úgy ráraknom a zoknit, hogy ne tudja levenni. Utálta, már akkor is cipő nélkül érezte magát jobban.

Iskolában is cipő nélkül, zokniban közlekedik. Távoktatás előtt a szülőin mondta négyszemközt az osztályfőnöke, hogy rászól, vegye fel, felveszi, aztán mire újra odafordul, már levette. Kinézem, hogy haza is így jön, csak zokni nélkül. Télen és ősszel nem akar cipő nélkül az utcán lenni, de a többi évszakban töretlen lelkesedéssel, itthon és az iskolában évszakfüggetlen.

Emlékszem, még anno az egyik évzáró közepén vette le magáról a magasított sarkú cipőcskéjét.

Apjával próbálkoztunk már büntetéssel, telefon elkobzással, szobafogsással, net kikapcsolással, nem találkozhat a barátaival, de semmi, akkor is így megy. Mintha valami szegényháziak lennénk, akiknek nincs pénz cipőre! Plusz már szemtelenkedni is elkezdett velem (apja később végez, én vagyok vele többet), hogy nyugodjak meg, nincs semmi gond, ne kapjam fel a vizet, úgyis figyel arra, hogy rögtön hazaérte után lábat mos, anélkül nem megy az ágyára, lábát se rakná fel anélkül a kanapéra... hát nem köszönöm meg. Hordjon cipőt, legalább egy nyamvadt papucsot itthonra!

Mit csináljunk?