Vajon elveszitettem és ha igen, miért?

A gyermekem egy vitat követően az apjához költözött, addig velem volt egész időben, sose aludt az apjánál. Azóta eltelt 3 hónap és alig válaszol az smsekre sem.

Nem hittem volna, hogy ilyen rossz a helyzet köztünk, egyedül neveltem, mindent amit tudtam megadtam, mindig teli volt a hűtő és a kedvenceit főztem, nem dolgoztattam otthon, nem vártam el semmit.

Mivel egyedul kellett megbirkózzak a számlákkal sokat szorongtam, féltem, próbáltam biztonságot kialakitani, anyagilag, de nem sikerült, egyik hónapról a másikra éltem, lakást sose sikerült úgy berendezni, ahogy szerettük volna, igy mindig házon kivul szervezett programokat a barátaival, vagy az apjánál, aki pénzes, de gonosz ember, annak idején kirakott minket a házából.

A lányom évek óta csak enni járt haza, nem szivesen beszelt velem a kis dolgairól, lehet úgy vette, hogy pletykálná a barátait.

Jótanuló, szociábilis gyerek, normális élettel, 14 éves.

Valahogy kicsúszott a kezem közül és nem tudom miért. Nagyon fáj.

A veszekedésünk a covid miatt volt, mert úgy lattam, hogy veszelyeztet minket bizonyos dolgokkal, ma már tudom nem volt igazam.

En magányomban kialakitottam egy online vilagot, ahol csetteltem neha pasikkal, eszre sem vettem hogy csúszik ki a kezem közül, mert sose mesélt semmit , csak ha nagy volt a baj. Ha öleltem, sose szerette igazán.

Próbáltam vele kommunikálni de nem volt kivel. Szinte naponta voltak dühkitörései a semmiért, orditott , csapkodott, ha nem talált egy csattot vagy apróságokért, szinte kereste a kákán a göcsöt, olyankor féltem a szomszedoktól feljelentenek, tehát jól nem volt, ha dühkitörései voltak és csak nálam és velem, mások nem ismerték ezt az oldalát .

Lehet elégedetlen volt velem.

Most az egyszer en voltam a hibás a vitában, mert azt mondtam ha nem tart be bizonyos szabalyokat, mehet az apjahoz, es meg is tette.... Nagyon bánom, hogy igy alakult, el vagyok keseredve, haza nem jön már, kérdésekre néha és alig válaszol. Megkért sulijához ne menjek.

Mit tudok tenni? Ez igy nem élet számomra, fáj hogy igy alakult