Leánykámnak nincsenek barátai, most megy gimibe, hogyan bátorítsam, hogy barátkozzon?

Engem nagyon csúnyán kiközösítettek általánosban. Eléggé felénk lettem, de gimiben normális közösség volt és lettek barátaim. Kiderült nem is vagyok elveszett és kinyílok ha elfogadóak és szeretnek.

Fősulin megint nehéz volt, nagymenő csajok közé kerültem, ők megint piszkáltak, de összeszedtem magam és másik társasághoz csapódtam. Az első pasim után, igen jó későn, meg már azok se piszkáltak.

Ma ferjem van és gyerekem. Sok barátnőm és buliztam pasiztam fosulisan meg utana.

Általános suliban nagyon gonoszak a gyerekek, ne az alapján ítéled meg a lanyod szociális keszségeit

Amúgy meg, ha van sulin kívüli elfoglaltsága, akár sport va agyagozás v valami és onnan ismer valakit, akivel megkedvelik egymást és néha taliznak, az ad annyi önbizalmat a nehéz idoszakban h amikor elfogado környezetbe kerül, kinyíljon.

Addig talizzon unokatesókkal, legyenek szomszedokkal kerti partik, a ti baratátaitok gyerekei is jöjjenek át, csapatsportoljon.

Sok szociális inger kell h érje ahhoz h fel tudja mérni h ő hol van egy szociális hálóban és megtanulja a kapcsolatteremt~st. Nem mindenki találja meg elsőre az életre szóló baratságot, van aki csak lassan épít de stabilabb lesz mint aki harsányan tud sok nagy baratságot felmutatni

Miért kellene ezzel szekálni?!

Majd barátkozik, ha akar!

Nem csodálom, hogy nem vágyik hazug társaságra a csalódás után és szerintem ezt nem is szabad erőltetni, mert a barátságok nem így születnek!

Nekem anyám azt tanácsolta, tanuljam meg egyedül elfoglalni magam, ne függjek másoktól. Barátok ha lesznek jó, ha nem, akkor se áll meg az élet.

Szerintem inkább erre kéne ösztönözni, hogy érezze jól magát egyedül is. Ha kényszeresen barátkozni akar, csak mert kell, abból jó dolog nem sül ki.

Barátkozni fog ha akar, ne szekáld ezzel semmiképpen. Nekem általánosban nem voltak barátaim, visszahúzódó, felénk voltam, ráadásul cikiztek is. Saját belső elhatározás volt, hogy ez így nem mehet tovább. 15 évesen az osztályban legnagyobb arcúak közé tartoztam már, minden buliba hivatalos voltam 16 évesen, mellette 4-5 tanuló. Most felnőttként is megvannak az ottani barátaim.

Ezt a lányodnak kell elhatározni hogy mit szeretne, neked csak az önbizalmát kell erősítened.

Egyféleképpen tudod bátorítani, ha békén hagyod. Ha abban erősíted, hogy barátok nélkül is értékes. Persze jobb, ha vannak barátok, de ezek könnyebben is jönnek akkor, ha nem görcsöl rá.

Lehet, hogy nem jó irányban tapogatózom, de elmondom, velem hogy volt (és én ezt az egészet csak felnőttként láttam át). Anyukám nagyon nagy társasági életet élt, rengeteg baráttal, minden hétvégén program stb. Én nem voltam egy népszerű gyerek, és ez őt nagy csalódással töltötte el. Soha nem mondta, hogy egyedül is értékes vagyok, hanem mindig adta az újabb és újabb tippeket, hogy hogyan szerettethetném meg magam, aminek persze az lett a vége, hogy én voltam a suliban végig a tapadós gyerek, aki elől mindenki menekült. Rágondolni is szörnyű.

Most a lányom van hasonló helyzetben, mint a tied. Ötödiket kezdi, és az egyetlen, legjobb barátnője nyolcosztályos gimibe megy. Ő is nagyon fél. Én abban erősítem, amit előttem is írtak, hogy barátok nélkül sem áll meg az élet. Foglalja el magát a szünetben, olvasson, nyomkodja a telefonját, mit tudom én, aztán valami majdcsak lesz. Csak ne tapadjon senkire kéretlenül.

Egyébként írod, hogy a táborban is lett egy barátnője, tehát nincs vele probléma, képes kapcsolatokat teremteni.

Miért kötelező bárkinek is társasági életet élnie ? Nekem sincsenek barátaim és nem is hiányoznak. Gimiben volt utoljára 1-2 ember, de nem volt gazdagabb az életem velük sem. A hobbim és az állataim kitöltik az életemet teljesen. Attól hogy neked jó valami, boldoggá tesz téged, nem biztos, hogy másnak is az a jó.

Egyébként én Aspergeres vagyok. Nagyon kevés orvos ért a magasan funkcionáló, ép értelmű autistákhoz, főleg ha lányokról van szó. Az Autizmus Alapítvány segítségével lehetne biztosan kizárni. Ha ennyire nem tud mit kezdeni az emberekkel, érdemes lenne még egy utolsó vizsgálatot végezni. Nem az iskolai bántalmazás miatt lett ilyen a lányod. Mindig is ilyen volt. A bántalmazás csak a viselkedése következménye. Azért bántották, mert látják rajta, hogy nem képes kortárs kapcsolatokat értékelhetően kialakítani.

Talán ha nem leánykáznád...

15 éves kamasz. Nem kell tutyimuzni, tutujgatni, majd ha akar barátokat, lesznek neki. Ha van hobbija, abban támogasd, ha gondja van, hallgasd meg, de ne szaladjon a szoknyád mögé a legkisebb dolgokkal. Arra tanítsd, hogy védje meg magát, ne arra, hogy itt van anyuci, majd ő bemegy az igazgatóhoz.