Mit szólnál ha a fiad Andrew Tate követő lenne?

Ha kiskorú akkor menne egy bentlakásos iskolába ahol nincs internet, ha meg felnőtt, akkor ennyi volt a családi kapcsolat.

Sok hibát, hiányosságot, viszályt el lehet, és el is kell nézni, de ha valaki egy sovinizmust hirdető bűnöző online szektájában van, akkor az ennyi is emberileg, abban konkrétan nincs érték. Jó esetben egy ember, még ha vannak is hibái, próbál fejlődni az élete során, ezt a fejlődést viszont nem lehet egy Andrew tatehez hasonló csatornapatkányra építeni. Aki ilyen irányba fejlődik, az maga is elkerülhetetlenül egy rakás szar lesz.

"uuuuuuuuuuu de én endru miatt kezdtem edzeni, és miatta szedtem össze magam!!! nem kell elhinni azokat az összevágásokat amik negatív színben tüntetik fel"

oké talpnyalo szektás...

Az egész kibszott világ arra ösztönöz, hogy szedd össze magad, és edzél. Ezt mondják a nők is, a nálad sikeresebb férfiak is, sőt, gondolom apád/anyád is... Nem kell egy hímsoviniszta strici bűnözőhöz rohangálni tanácsért.

"Ha szerinted rossz úton halad a gyereket az csak a te hibád mert elb'sztad a nevelést, ennyi."

Ez mondjuk téves gondolat, tekintve, hogy a gyerek 7-10 éves korától kezdve fokozatosan kezd inkább a társainak megfelelni, semmint a szüleinek. Ez a kamaszkorban csúcsododik ki, amikor gyakorlatilag BÁRMI amit a szülő mond és ellentmond a kortársaknak, az lehet "hibás" gondolat és elutasítandó.

Tudom, Tate mereven elutasítja még a pszichológia létezését is, de attól még tény, hogy egy ember "nevelése" nem csak és kizárólag a szülőn múlik, rengeteg példát adnak kortársak, pedagógusok, felsőbbéves diáktársak, celebek, influencerek, politikusok stb...

Tate esetében ott ment el a nevelés, hogy a gyerek nem tanult meg sem logikusan gondolkodni, sem kritikusan gondolkodni. Ha ez párosul azzal, ami a kamaszok sajátja, azaz, hogy alig van tapasztalata a világról, emberekről és ezek működéséről, akkor meg is van a baj: Jön egy fazon aki állít valamit tényszerűen, ami hiába nem igaz, kirikus gondolkodás, logika és tapasztalat hiányában emberünk azt fogja hinni, hogy az valóság és bekajálja.

Pedig ha már csak a kritikus gondolkodás vagy a tapasztalat meglenne, már észrevenné, hogy a csávó nevetséges.

Mit tennék, ha a fiam Tatekövető lenne?

Megkérdezném tőle mi a férfi és mi a nő.

Megkérdezném tőle hogy kell bánnia a férfinak a nővel.

Megkérdezném tőle, hogy ő miér tnem így bánik az anyjával és a nővérével. (ugyanis ha úgy bánt volna bármelyikükkel, már rég feltűnt volna)

És nem utolsó sorban megkérdezném tőle, hogy ki bántotta és mitől annyira frusztrált a saját férfiasságát tekintve.

Bár ha komolyan veszi Tate-et, akkor ő nem beszél a problémáiról, csak elmegy gyúrni:D

Ezesetben beindul a B terv: esélyt adok neki, hogy bemutassa, hogy a férfinak nincs szüksége arra, hogy eltartsa, életben tartsa (pláne egy nő).