Hány éves korig normális a közös szoba különböző nemű testvéreknél?

Pontosan nem tudni milyen lakásra vagy házra gondolt a Kérdező. Annyit elmondhatok, hogy mi egy közepes-kis vidéki városban, kocka 4 vagy 10 emeletes 60-as, 70-es, 80-as években készült szocialista "házgyári" lakásban nőttünk fel a nővéremmel egy közös szobában. Kb. úgy 16-18 éves korunkig nagyjából elvoltunk, (bár az is igaz akkor még más világ volt, az volt a "normális", mások voltak az igények stb.) de utána iszonyú nyomasztóvá vált az egész mikorra mindketten dolgoztunk, nyilván vannak már "szexuális igényei" az embernek, vagy "énidő", illetve baromi pici volt a konyha, a fürdő-használatot is be kellett osztani a családtagok között. Szóval nyomasztóvá vált az egész. Igazából emiatt (is)indultunk el (menekültünk) el otthonról, a nővérem hapsizott, én meg bár részben kalandvágyból külföldi munka mellett döntöttem, utána Pest...szóval elég gáz volt. (az egy más kérdés, hogy mindezt tovább tetézte, hogy a szülők is elég maradiak és úgymond "szűk-látókörűek" voltak, mondjuk úgy hogy Apám egy rohadt stikkes, (lényegében egyfajta pszichopata) nehéz ember volt, aki soha semmin nem akart változtatni, a felelősséget vállani, de az IQ-ja sem volt a helyzet magaslatán)

Érdekességként mondom, hogy van egy legenda, miszerint amikor tervezték a komcsik ezeket a házgyári lakásokat, akkor felmerült, hogy "nem véletlenül" lett pici a konyha, s , a két szobából max. az egyik felel(ne) meg nappalinak, hogy állítólag ne tudjanak annyit együtt lenni, beszélgetni a családtagok, politikai okok miatt. Persze ez lehet, hogy legenda csupán.

Viszont arról már régen beszéltek szakértők, hogy sajnos ezek a lakások pocsék tervezések voltak és család részére nem alkalmasak, mert pici konyha, fürdőszoba, a nappali hiánya,(a nagyszoba töltötte be ezt a funkciót), rossz elosztásúak, stb. Ezek a lakások max. ugródeszkának jók, amíg még picik a gyerek(ek), vagy csak 2 fő számára, ahol nincsen gyerek, másra nem igazán alkalmasak hosszabb távon. Aki normális életteret szeretne, szerintem 90 nm feletti lakásban vagy családi házban gondolkodik, ahol méretes nappali van, konyha, esetleg két kisebb zuhanyzó, mosdó, mindenkinek külön szoba, stb. Nyilván az anyagi források a meghatározóak ebben is, de én azt mondom, hogy érdemes átgondolni mindezt a gyerekvállalásnál, hogy mik az anyagi-vagyoni lehetőségek.

"Ez nem normális vagy nem normális dolog kérdése, rengetegen nem engedhetik meg maguknak, hogy akkora házat vegyenek, hogy mindenkinek saját szobája legyen"

Rendben van, de akkor nem muszáj több gyereket vállalni...

"Semmi olyat nem csináltunk a szobában, ami az ellenkező neműt jobban kellett volna zavarnia"

Maszturbálás?

14,

"Maszturbálás?"

Fürdőszoba.

Senki nem akarja a fia mocskát takarítani, így a legjobb ha nem is kerül semmi az ágyba, szőnyegre és a 100-as zsepi is megmarad. A kukaban sem bűzölög.

"Rendben van, de akkor nem muszáj több gyereket vállalni..."

Én azért jobban örülök a testvéremnek, mint amennyire egy saját szobának örültem volna és ezzel ő is így van. :)

Szerintem erőteljesen túl van dramatizálva manapság ez a dolog. (Van saját szobája a gyerekeimnek.)

Ja, ez ilyen tipikus modern kori probléma, hogy jujujj testvére született, és nem jönnek ki jól, és miért nem lehet inkább egyke, meg hogy osztozni kell a szobán. Régen nem volt fogamzásgátlás, potyogtak a gyerekek, mindenkinek volt testvére több is, akár 7-8, egymás hegyén-hátán éltek. Ez volt az alap évezredekig, közben háborúk, járványok, éhínségek miatt kellett aggódniuk. Most meg már attól lelkisérült lesz a gyerek, hogy nem alhat ott a barátja/barátnôje, mert tekintettel kell lenni a tesójára, meg idônként hajbakapnak valami pitiáner dolgon.

Hát ennél nagyobb bajunk ne is legyen az életben.