Lázad? Vagy mi baja lehet?

Lépj a sarkába de nagyon gyorsan. Ő egy gyerek, ne hogy ő dirigáljon neked!

Piercingeket szedesd ki vele, és rándasd el fodrászhoz, hogy fesse át a haját. Pálinka meg ne legyen otthon, vagy zárd el.

Ha cigizik, vagy kocsmázik vondd meg a zsebpénzét és ne engedd sehova!

Később megköszöni.

Bár az én tesómnak a sarkába állt volna anyám. Akkor talán nem prostiként dolgozna Angliában!

Ez vagy kamu vagy nem tudom.

Nekem is 15 éves a lányom,de olyan nyugodtan írod,hogy cigizik,platina szőke,2 peircingje van,pálinkát iszik,felesel stb.

Mi az,hogy megengeded neki??

Látszik,hogy nem tisztel és nullába veszi a véleményed,szerintem az én lányom rágondolni se merne ezekre,főleg abba nem,hogy az apja mit csinálna, és nem azért,mert lelki terrorban él és üssük-verjük a lányt,hanem,mert tudja,hogy kinél meddig mehet el.

Mondjuk neki is vannak napjai,mikor próbálgatja magát,de csak nálam,az apjának vissza nem szólna,mindegy.

Bocsánat,de ezt nem hiszem el amit írsz.Főleg,hogy doktorhoz viszed,nem doktorhoz kéne vinni,inkább nevelni,ha egyáltalán igaz amit írsz és nem csak egy unatkozó kamasz vagy.

amikor rájön a dilihopp, öleld át (erővel ha kell) és mondd meg neki, hogy nagyon szereted, és rád mindig számíthat

nehéz időszak ez,, segíts neki az érzelmi biztonság nyújtásával

mennyi primitv ember van már bocsánat

agresszióra agresszióval felelni, másik személyíségét elnyomni?

nem kell mindent megengedni de a szeretet fontosabb és többre mész vele mint az ütjük (ugye!) verjük

Hát ez kemény, hát nem lennék a gyereketek válaszolók! Kit érdekel hogy hány piercingje van, meg hogy platinaszőke a haja? Úr isten.. A lényeg hogy normális jegyei legyenek. Ebben a korban mindenki lázadozik valamilyen szinten. Boldogok lehettek válaszolók, hogy sikerül félelembe tartani a gyereket...Arról nem is beszélve hogy majd aztán a hátatok mögött fogja csinálni a gyerek a dolgait, aztán csak nézhettek. Ezzel a "vasszigorral" remekül lehet a gyereket a hazudozásra szoktatni. A legfontosabb a szülő-gyerek kapcsolatban hogy barátok legyetek. Ha ez nincs meg, abból aztán tényleg komoly gondok lehetnek, mert ha semmit nem mert a gyerek megbeszélni a szüleivel mert előre tudja hogy a szülő válasza ugyis az hogy "az lesz amit én mondok és kész, a gyerek neve pedig kuss", akkor jön a hazudozás, titkolózás...

A pofátlan beszédért viszont bennem is felmenne a pumpa...de megütni akkor se ütném meg, max elfelejthetné az aheti bulizást, vagy a zsebpénzét.

Cigizni meg én is cigiztem, és az én szüleimet se érdekelte egy idő után, ütöttek-vertek, elszivattak velem zsinórba vagy 5-6 szálat, ha megtalálták a cigim széttépték,nem adtak pénzt, de egyik módszerük se ért semmit, végül feladták. Végül 20 évesen leszoktam magamtól, mert beláttam hogy idióta vagyok ha szívom azt a sz*rt...

ne hogy megüsd.

ha az én anyám megütne tuti hogy nem szólnék hozzá.

ez nem megoldás.

te vagy az anyja tegyél valamit.

Úgy látszik, kimaradt a neveléséből a szigor. Nem azt mondom, hogy ütni verni kell, de amikor kisebb voltam, apukámtól én is kaptam egy-egy pofont, de nem erőből, elvégre nem állat, nem ütöget négy éves (ekkor kaptam utoljára) lányt izomból. Kaptam egy kicsit és megtanultam, hogy nem szabad.(Barátnőm anyja soha nem üt, viszont magából kikelve ordibál. Azzal sem ér el semmit.)

Már korábban úgy kellett volna nevelni, hogy tudja, mi az, amit megtehet, és mi az, amit nem. Beszélgetni vele, elmagyarázni neki, hogyha akar valamit, szóljon és megbeszélitek, hogy lehet-e, vagy sem, ha igen, mikor és hasonlók. Engem így neveltek és tökéletes a kapcsolatom a szüleimmel. Főleg az anyukámmal, lelkileg közelebb állunk egymáshoz, apukámmal kamasz koromban előfordult, hogy összekaptunk, de most, tinédzserként már igen ritka, hogy bármin is veszekedjünk.