Szülők, hogy reagálnátok, ha a lányotok cuccai között ezt találnátok?

16,5 vagyok én is, és anyám pont ilyen minden lében kanál :) ezért nem mondok el neki semmit, egyszerűen nem bízok meg benne...megbántam azt is, hogy elmondtam amikor lefeküdtünk a barátommal...minden héten előjön ez a téma -.- szóval rossz a kapcsolatom vele.

ha nem akarod, hogy ti is így végezzétek mint mi, azt ajánlom, hogy azonnal hagyd abba a kutakodást! nem rád tartozik mit hord.

Ez a bugyi dolog szerintem semmiség. Elmondom hogy anyukám is csipkés és szép tangákat hord és ő szokott nekem is venni ha vesz magának egy szép darabot. 12 éves korom óta nem hordok nagyi bugyit, mikor megvan akkor vagy francia bugyi vagy tanga és tampon.

Kérdező a lányod nevelésében nagyon elrontottad a bizalmi kapcsolat kialakítását és sajnos ezen már nem is tudsz változtatni. Ajánlom hogy egy nyugodt délután üljetek le és beszéljetek meg mindent. Légy nyitott és mond meg hogy nagyon kíváncsi voltál hogy mi történik vele. Légy nyitott és ne üvöltsd le ha esetleg már lefeküdt a fiúval.

#38-as vagyok.

Ez a kérdés nagyon kiverte a biztosítékot sokaknál! :) Valahol igazuk is van. Az imént épp arra gondoltam, hogy lehet, a lányod is válaszolni fog majd itt.:)

Nézd, kérdező, én megértlek Téged. Tudom, mennyi sz*rt hallani a tévéből, látni a tiniken a túlzásokat, és biztos vagyok benne, hogy tinilány apjaként majd én is szét fogom aggódni az agyamat! Nyilván nagyon rossz, hogy nem tudod, mikor mit tesz a lányod, és aggódsz érte, nehogy baj érje.

De meg kell érteni, hogy ez az út nagyon nem vezet jóra. Az ideális állapot, amikor anya-lánya közt barátnői kapcsolat van kialakítva, és alig várja, hogy együtt kibeszéljék a dolgokat. Persze, tudjuk, hogy ideális állapotok nem léteznek, de törekedni kell rá, és meg kell próbálni kialakítani a lehető legnagyobb fokú bizalmat. Ezt pedig csak úgy érheted el, ha Te is azt mutatod, hogy bízol benne, ehhez pedig meg kell hagyni neki a szabad döntés jogát, mintha csak felnőtt lenne. Kamaszként elolvadtunk tőle, amikor felnőttként kezeltek, és azonnal jófejnek könyveltük el az illetőt. Egy sor dolgot a lányokról az egyik barátom apjával tárgyaltam meg emiatt.

Továbbá felhívom a figyelmed, hogy én anno egy sor "csapdát" állítottam szüleimnek. Ezek apró, jelentéktelen tárgyak voltak, vagy a ruhák ráncai a szekrényben, amiknek a helyét igen pontosan megjegyeztem, és azonnal tudtam, ha a szobámban jártak, illetve hová nyúltak és hová nem.

Bár nem ismerem a kapcsolatotokat meg az előzményeket, de még részben jóvátehetsz dolgokat. Ha tényleg magadba szállsz, odaállsz a lányod elé, és elmondod neki, hogy hibát követtél el, sajnálod, szégyelled magad, mert elfelejtetted, hogy felnőtt, és legyen nyugodt, mert megígéred, hogy soha többé nem fordul ez elő.

Egy kis púder is jöhet talán, de kifejezetten csak akkor, ha hitelesen elő tudod adni, és tényleg meghitt pillanatban, különben meg se próbáld. Ez arról szól, hogy elmagyarázod, azért vetemedtél erre (és nagyon sajnálod, persze!), mert - bár nem látszik - a lelked mélyén nagyon hiányoznak a régi csajos, tini idők, a "pasivadászás" öröme, és nagyon nagy jól esne neked, ha időnként mesélne ezt-azt, és legyetek inkább barátnők. A legigazibb az volna, ha ezt zokogva tennéd, tekintve, hogy igen rossz alapokkal indítottál. Ha hinne neked, akkor nagyon következetesen végig kell ezt játszanod évekig, és neked is kell mesélned rendesen a tinikorodból, vagy a magánéletedből. Amire épp kíváncsi, tabu nincs!

Ekkor elérheted azt, hogy úgy gondolja, félreismert, egy olyan énedet véli felfedezni, amit eddig nem, és mostantól másként tekint Rád. Ha kiderül, esetleg, hogy jobban pasiztál, mint azok a csajok, akikre felnéz az osztályból, talán büszke lesz rád, és rohan hozzád tanácsokért. Talán még meg is fogadja.

És a legszebb az lehet, hogy pár hónap után rájössz, hogy már nem is kell szerepet játszanod, mert természetes lett az új kapcsolat köztetek.

Szervusz,kedves kérdező. Tamás vagyok,a45-ös válasz írója.

Örülök, hogy bekönnyztél,bár inkább magadba kellett volna fordulnod,és kicsit gondolkodni.

Azt írod,nem olyan a kapcsolatod a lányoddal...és erről ki tehet???Tudom.tudom:tönkre tett az élet,megcsalt,elhagyott a férjed,három műszakban kell dolgoznod a lámpagyárban,hogy ki tudd fizetni az osztálypénzt,stb.Kifogásokat lehet keresni.És Te ezt meg is teszed,csak nem tűnik fel,hogy ezzel a sikertelen"anyai"nevelésedet akarod magaddal elfogadtatni,elterelni róla a gondolataidat.Tévesen.Talán ideje lenne elbeszélgetni a lányoddal. De nem úgy,hogy elédobod a bugyiját az előszobába üvöltve, hogy mi ez itt,és halljaam kihez jársz esténként.Mert kb. a kommenteid stílusából ezt nézem ki belőled,ne haragudj,nem bántani akarlak.Ver Téged a sors eléggé, hogy elvesztetted a lányodat.Igen.Mert az, hogy birtokolni próbálod,azzal nem tartoztok össze, csak magadat tudod némiképp nyugtatni,közben a lányod meg alig várja,hogy kitörjön, elköltözzön Tőled.Aztán meg pár év múlva azzal jössz,hogy Te mindent megtettél,és cserébe még rád se nyitja az ajtót...Nehogy egy nap arra menj haza, hogy a lányod odaköltözött a barátjához...neki biztosan jobb lenne!

U.i:a kapcsolat kialakításáról meg annyit, hogy az rajtad múlik. Egy JÓ szülőnek mindig kell időt fordítani a gyermekére,és nem lehet erre semmi kifogást keresni!

Van,hogy fut a konyhám,még a mosogatógépbe se pakolom be a cuccokat,mert a fiam azt mondja:apa menjünk el beszélgetni,sétáljunka Duna-parton. Számomra ez mindennél többet jelent, semmi sem lehet annál fontosabb,mint hogy a gyermekem meg szeretne velem valmit oszatni.Dehát nem vagyunk egyformák,csak aztán ne csodálkozzunk a z eredményen!!!