Anyukámmal egyre nehezebben vagyunk meg egymás mellett, mit lehet ilyenkor tenni?

19 éves lány vagyok. Anyukámmal egyre nehezebben jövünk ki, sokat veszekszünk.

Ma pl. hazaért, és azzal nyitott hogy lecseszett amiért "fölötte àllok és be se áll a szám", amiért egy mondatot mondtam úgy hogy 4-5 méterre álltam tőle. Ezután bejöttünk a házba és jött az, hogy soha nem csinálok semmit itthon, ezt azért, mert az ő szobájukban elfelejtettem kinyitni az ablakot. Egyébként tanultam (2 hét múlva érettségi), elmosogattam magam után, délután egy órát napoztam, és a fél napom elment a rám bízott munkával (néhány hete besegítek neki a munkájában, begépelem a dokumentumokat amiket neki kéne. Egy szó nélkül megcsinálom, mondjuk az rosszul esik hogy egy "légyszi" nélkül csak lerakja elém, hogy "na itt a heti adag") és ezt tudja jól. Nem tudom miért vágja hozzám, hogy haszontalan vagyok.

Minden kis hülyeségért le vagyok szidva. Mindezt annak örömére, hogy ma tudtam meg hogy 30-ból 29 pontos lett az emelt informatika szóbelim. Néha azért jól esne ha nem csak szidnának, hanem meg is dicsérnének. Elég komoly önértékelési gondjaim vannak, amiket ehhez kötök, hogy szüleimnek soha semmi nem jó. Minden mást megadnak nekem, csak az elismerést nem.

Mit tehetnék ilyen helyzetben? Ősszel elmegyek egyetenre, albérletbe költözök, de addig se akarok állandóan veszekedni... Teljesen elrontotta ma is a kedvem. Hogy javíthatnék a kapcsolatunkon?