Mi történhetett a kamasz lányommal?

Ahogy írtad kérdező "kamasz", kamaszodik a lányod. Ebben a korban kezd el foglalkozni kicsit másabb dolgokkal. Lassan fiatal felnőtt lesz .

Már nem csak a tanulás van az elméjében ..

Jobban felfigyel a fiúkra , a divatra , a bulikra, a barátnők is előrébb lesznek . Ha a barátnőjének problémája van akkor próbál segíteni neki , kijárkál vele , netezik és háttérbe szorúl a tanulás. Még egyenlőre a barátnőivel ossza meg a dolgait /gondolatait, mert lehet fél a reakciódtól. Mond el neki, hogy mindig mellette állsz és elmondhat neked bármit .

Fogtok még vitázni de ez csak átmeneti lesz , jelentéktelen dolgok miatt , mint a " kimehetek bulizni?" Vagy talán az első fiú, vagy az italozás.

Van egy nagyon jó könyv leírom a címét hátha belenézel . "Gary Chapman:Kamaszokra hangolva" Édesanyámnak sokat segített ez a könyv , Én is ilyen voltam , talán pár fokkal rosszabb.. 5.-től megromlottak a jegyeim , a barátnőim fontosabbak voltak , mindíg segíteni akartam nekik. Később már koncertekre is menni akartam . Szerencsére anya jól viselte és hálásvagyok neki , hogy nem volt feneszigorú. Most Én 16 vagyok , már elsősorban anyával beszélek meg mindent , aztán a legjobb barátnőmmel . Tanulok , hogy elérjem a célom, szerencsére jó jegyeket szerzek , nyárra már elkezdtem keresni a munkát , hogy meglegyen a jogosítványra a pénzem.

Ez csak az Én véleményem a saját tapasztalataim alapján , remélem valamennyit segítettem .

Én 19 éves vagyok, nem rég ért véget nálam a kamaszkor, van két húgom, az egyik 14, a másik 16 éves.

Az egyetlen dolog, amit nem értek, hogy a 14 éves lányodat hogy engeded el úgy állandóan, hogy fogalmad nincs, hova megy. Nálunk ilyen nincs. Jó nyilván én már 17-18 éves korom óta nem számolok be mindenről - de pont azért, mert van közöttünk egy alapvető bizalom, ami miatt a szüleim el tudták engedni a kezemet, és már felnőttként kezelnek. De ha 14 évesen nem mondtam volna el, hogy pontosan hova megyek, kikkel leszek, mit csinálunk, és hányra érek haza, akkor sehova sem mehettem volna. Ja és eleve nem bejelentettem, hogy elmegyek megint, hanem ENGEDÉLYT KÉRTEM RÁ.

A gyereked azért nem avat be a dolgaiba, mert téged láthatóan nem is érdekelnek, ráhagyod. Kicsit szorosabban kellett volna fogni, amikor ezt elkezdte (el nem tudom képzelni, milyen gyanús dolgok lehetnek, amik miatt még mindig nem tettél lépéseket...).

Ha gyanús dolgok alatt

-cigizést értessz: vagy érződik rajta, vagy ha nem, akkor mindig van nála rágó és gyakran szagolgatja a kezeit.

-ivást értessz: az látszik, ha részeg

-drogozást értessz: én csak a füvet próbáltam ki, rajtam nem látszott meg soha, hogy ha szívtam, de voltak olyan jelei, hogy kanállal akartam szendvicset kenni, amit tányér helyett levesestálba raktam, kajálás után azonnal mentem is aludni.

Talán el van veszve, a barátai is egyaránt. Megtalálták egymást, együtt utálják az életet. Én azért rontottam le, mert a tanárok nem foglalkoztak velem annyit mint általánosban. Persze gonosz megjegyzéseik voltak.

Először próbálja elmagyarázni, hogy ebben a gazdasági helyzetben, nem lehet tudni mi lesz, és a pontszámokat meg fogják emelni évről évre és egyre nehezebb lesz bejutni bármilyen iskolába. Szóval próbáljon meg javítani, és mondja neki hogy segíteni fog neki. Ha kell együtt tanulnak. Valószínűleg kamaszként úgy sem fogja érdekelni elsőre de belül jól esik majd neki, és mondja neki minden nap többször, ölelje meg utána, puszilja meg... aztán majd hátha változik.