Miért gondolok állandoan a halálra? (12l)

Amit érzel, mi is átéltük ennyi idősen, igaz azért nem állandóan gondoltunk rá.

Én annak idején az elmúlástól féltem, mert nem hittem semmiféle túlvilági életben.

Innen messziről mondom Neked: ez az érzés el fog múlni, később majd kinövöd. :) De az még évek kérdése. Addig is, mikor rád jön ez az érzés, próbáld valami kellemes gondoloattal elütni. Emlékezz vissza valami vicces jelenetre a múltaból, vagy a kedvenc filmedre, vagy bármire, ami jó hatással van rád. A lényeg, hogy gyorsan próbáld meg elűzni a gondolatot! :)

Néha az ember belegondol, hogy halandó, és bizony csak egy adott időt tölt el a Földön. Hogy mi van utána, azt nem tudja senki, aki hisz Istenben, annak könnyebb dolga van. És ez az élet nagyon törékeny, bármelyik pillanatban darabokra hullhat - ezen gondolkoztam én is egy-két hónapig, amikor a baráti körömben valakinek elhunyt az édesanyja. Ezellen nem lehet mit tenni, mert születünk, élünk, aztán meghalunk, nem lehet elmenekülni előle. El kell fogadni, és élni kell, nem szabad pazarolni azt az időt, amit itt töltünk (ezalatt nem a SWAG-et meg YOLO-t, a drogokat és miegymást értem, mert az már más téma).

És normális, hogy nem akarod itthagyni ezt, mert szereted őket, és nem akarnál fájdalmat okozni nekik. De gondolj bele: egy ember addig "él", amíg emlékeznek rá. :)

Üdv, 14/L