14 éves a fiam. Tényleg furcsa, ha a haverjainak megengedem, hogy tegezzenek?

Szerintem nem gond. Sportoló családban nőttem fel, apámat is mindenki tegezte, amikor nekem lettek gyerekeim akkor engem is. Így aztán a férjemet is. De soha nem volt gyerek tiszteletlen emiatt, tehát nekem ez normális.

De valóban több szülő megszólt emiatt, általában pont azok, akiket magázva se tisztelt senki

A jövő úgyis ez. Ma már kevés munkahelyen van magázás, mindenhol tegeződés van. A tisztelet nem is ezen múlik.

Én is engedni fogom, hogy majd tegezzenek a gyerekem barátai.

Én közel 60 éves vagyok és minden ismerös gyerek (beleértve az unokáim óvodás/iskolás társait is) tegez.

Egyetlen gyerek se szemtelenebb velem, mint a szomszéd anyukával, aki ugyan "csak" 30 éves, de megköveteli minden gyerektöl a magázsát, mert különben "nem tisztelik".

Ennek "ellenére" ö az, akivel minden gyerek szemtelen, és simán hülyére veszik.

Sokkal jobb, ha valaki lazább, tud egy gyerekkel hülyülni is, éppen így lehet a gyerekkel jobban kapcsoaltban maradni és így hallgatnak inkább rá a gyerekek. Persze akit tegeznek, azzal jobban fognak vitatkozni is, de szerintem ez megintcsak normális - a felnött nem "parancsnok", a gyerek meg "alárendelt", hanem mindkettö "ember", akik meg tudnak beszélni majdnem mindent.

Na akkor én leszek a kivétel. A gyerekeimet arra tanítom, hogy férfiaknak úgy köszönünk, hogy jó napot kívánok, nőknek kezét csókolom. Vagy pedig általánosan úgy, ahogy a gyülekezetünkben szoktunk: áldás, békesség (hitvalló reformátusok vagyunk, ebben a körben is élünk).

Sőt, mindenkit úgy mutatok be a gyerekeknek, hogy X bácsi, Y néni. Ha az illető szól, hogy inkább ne így hívjuk, és tegezzük, akkor van csak változtatás.

Szerintem sok múlik azon, hogy ki hogy él, mi így, ti úgy. Lényeg, hogy senkinek semmi ne legyen sértő, bántó, és a gyerekek tudják, mihez tartsák magukat, legyen egyértelmű, kinek mit kell köszönni.

Egyedül azt nem bírom, ha valakit egyáltalán nem tanítanak meg köszönni, udvariasan kommunikálni.