Pánikroham lehetett?

Sziasztok!

Úgy egy éve depressziós vagyok. Így sokszor vannak mélypontok, amikor napokig nagyon rossz a hangulatom, egész nap zenét hallgatok, és eléggé szuicid gondolatok járnak a fejemben, nem tudok mit tenni ilyekor, el sem megyek itthonról szinte. Napok óta beszélni szeretnék egy barátnőmmel erről, de mindig elkerüljük egymást, vagy rövidek a szünetek suliban. Ma végre mondani akartam neki, hogy menjünk el suli után valahova, és erre mondta, hoyg nem ér rá. Nem tudom, itt annyira eltörtem,azt sem tudtam mit tegyek. Éreztem, hogy felgyorsul a szívverésem, és könnybe lábad a szemem. Túl sok volt az ember, és ez az egész. Épp mentem a termünk felé, egyre gyosabban mikor megláttam egy másik nagyon jó barátnőmet szembe jönni velem, mondtam neki, hogy menjünk ki az udvarra. Én a nyakába vetettem magam. Tudtam, hogy ezt ki kell sírnom egy kicsit. De csak rosszabb lett. Szegény kérdezte, hogy mi bajom, nem tudtam válaszolni, csak mégjobban sírtam. Ekkor jött másik osztálytársam akivel szintén nagyon jóban vagyok, Mind ketten kérdezték mi bajom. El akartam mondani. De közülük csak az egyikük tud arról, hogy depressziós vagyok, így nem akartam mégsem nekikezdeni. Egyre gyorsabban vettem a levegőt. Levegőt? Igazából NEM kaptam levegőt. Ziháltam, remegtem, és nem kaptam levegőt. Nagyon gyorsan vettem a levegőt, de mintha nem jutna el a tüdőmig. Szédülni kezdtem, azt hittem megfulladok. Nem tudom nem tartott tovább 15-20 mp-nél, de egy örökkévalóságnak tűnt. Ekkor hallottam meg barátnőmet, ahogy azt mondja: "Lélegezz". Ez hozott áttörést, vettem egy hatalmas levegőt, és utána már jobb volt.