Mit tegyek? Sírás, rossz közérzet.

Szia,

Miért nem tudsz anyukáddal beszélni erről? Ha nem vagytok esetleg olyan jóban, talán ha megpróbálnád elmondani neki mit érzel, közelebb kerülnétek egymáshoz. Lehet hogy nem is sejti mennyire megviseltek téged ezek a változások, ebben a korban nagy szükséged van arra hogy jó kapcsolatod legyen édesanyáddal.

Én mindenképp megpróbálnám neki elmondani, mondjuk egy közös vacsi után, amikor egyébként is összeülnétek egy kis nyugodt beszélgetésre.

Hidd el segíteni fog feldolgozni a történteket hiszen az anyukád. A kamaszok általában rosszabbnak gondolják a szüleiket és kevésbé megértőknek mint amilyenek valójában, ne félj elmondani neki mi bánt.

És esetleg egy-egy nagyon jó barátnő? Ők is biztosan meghallgatnak.

Ha amikor először beszéltél vele, kedves volt anyud és megértő akkor biztosan most is lenne, lehet akor azt hitte hogy kiheverted. Ha rájön hogy több idő kell, meglátod megváltozik! Csináljatok egyxütt programot, ajánld fel neki hogy menjetek együtt vásárolni pl.

Az is jó ha barátokkal, osztálytársakkal szerveztek progit, de 15 évesen a kikapcsolóds még ne a diszkó legyen meg a cigaretta.....(így lehet könnyen elzülleni egy kamasznak...hogyha baj van akkor cigit szívnak meg buliznak mert azt hiszik az segít. Nem fog segíteni hosszú távon. Hosszú távon az fog segíteni ha édesanyáddal rendezed a kapcsolatod és a barátokkal tartalmasd programokat csináltok.)

Mi pl barátaimmal 14-15-16 évesen tavasszal felmegntünk piknikezni a János hegyre, Visámparkba mentünk és egymásnál mozidélutánokat, moziéjszakákat rendeztünk. Nagyon fel tud tölteni és baromi jókat lehet szórakozni, csak próbáljátok ki :)))

Keress valakit (egy fiút) aki megért, akinek beszélhetsz a problémáidról és aki szeret téged. Sokmindent megold.

Ezt halgasd meg: http://www.youtube.com/watch?v=bUyxbMqATQI

Most már mint felnőtt, és anya tanácsolom, hogy nyugodtan beszéld meg anyuddal. Az én szüleim is elváltak, 14 voltam akkor. Az öcsém apukámmal, mi a nővéremmel anyukámmal mentünk. Ott hagytuk a hatalmas házunkat Óbudán és elköltöztünk vidékre anyum "barátjához". Sejtheted milyen érzés volt, se barát, se saját szoba, idegen emberek. Utáltam az egészet. Alig vártam a sulit, hogy végre elmehessek arról a helyről. Aztán kezdett alakulni az élet, lettek új barátok, anyukám "barátja" ma már a mostoha apám és nagyon szeretem(tényleg úgy szeretem mintha apám lenne, az oltárhoz is Ő vezetett). Megint kerek lett a világ, de ehhez kellet, hogy én is elfogadjam a helyzetet és belássam a szüleimnek jobb így. Apum is talált magának új társat, aki a mostoha anyám, Ő is csúcs jó fej:-)Messze laknak Szegeden, de szoktunk menni:-)

Ha gondolod, és kell segítség nyugodtan írj, szívesen segítek:-)

28/L