Mit teszel, ha hazugságon kapod a kamasz gyereked?

Lehet, hogy nem jól csinálom, de alapvetően nem firtatom azt, amiről nem szívesen beszél. Arról szoktunk témázni, amit ő maga hoz fel. Ha más témákat erőltetnék rá, akkor teljesen fölöslegesen füllentene valamit, holott közben pontosan tudom, hogy mi a valós helyzet, ő meg pontosan tudja, hogy úgyis tudom róla, hogy füllentett. Attól nem kell félni, hogy fontos témák (szex, drog, alkohol) kibeszéletlenül maradnak, mert úgyis szóba hozza őket, amikor ez fontos lesz a számára.

Bár azt azért figyelembe kell venni természetesen, hogy ez mégis a leválás és a függetlenedés korszaka. Úgy vagyok vele, hogy ha este még megvan minden testrésze, amivel felébredt, vér nem folyt, akkor az már egy sikeres nap volt. :) Meg lehet kövezni, de nálunk a nyugalomnak nagyobb a prioritása, mint a mindent kibeszélő őszinteségnek. És valahol ez is a bizalomhoz tartozik.

Nézz üagadba, errol 99 szazalékban te, ti tehettek a férjeddel.

Nem kell számonkérni, meg erőszakoskodni vele - nyakamat rá, hogy folytonos elszámoltatás megy és semmi élettere nincs -, egyszeeuen biztosítani, ha baj vn, elmondhatja. És ha tényleg gondja van, nem kioktato meg lehordo stilusban válaszolni, hanem tisztelettel, amit te is elvársz a fonokodtol, pl.

Nem leszek népszerű, de én is ezt csináltam anno (néha nagyon apró dolgokban még ma is):

Leírom, hogy miért:

- az oka az volt, hogy bár tökéletesen normális családból származom (apa-anya még mindig együtt, szeretetben stb.)- anyukám egyszerűen mindenről tudni akart, de mindig mindenről, én pedig ezt nagyon utáltam.

Utáltam ezt mert nem volt semmi magánéletem, a mai napig tartom a távolságot és igen néha kamuzok, pedig már magam is feleség vagyok külön háztartásban.

Egyszerűen ha valamit nem az ízlésének megfelelően csinálok akkor kétségbe esetten kioktat a mai napig, mert született jó ember csak ő lehet, én meg a nyomába sem érek ( nagyjából ezt érezteti, ha nem úgy történt valami, ahogy ő elképzelte pl. egynél több partnerem volt életem során, igen 19 voltam és fél évig tartott (neki csak 1 kapcsolata volt-szerinte ez a követendő).

- Hazudtam akkor is ha barátaimmal szerettem volna lenni, mert neki nem volt szimpatikus a társaság.

- Meg egy rakat mindent szépítve adtam elő neki- és akkor békén hagyott.

Egyszerűen a mai napig utálom, ha át akarja venni az irányítást, vagy ha erkölcs-csőszködik nekem erre nincs szükségem (szeretem ha vannak titkaim és igen néha szeretem úgy élni az életem, ahogy én eltervezem, nem pedig ahogy ő megálmodta).

Nem lehet, hogy a lányod is vágyna egy kis távolságra, meg arra, hogy ne ítélkezzenek felette?- engem ezeknek a hiánya nagyon nyomasztott mindig.

ettől független nem lettem bűnöző, meg "szar ember" és a szüleimet is ugyanúgy szeretem, csak egyszerűen nem szeretem ha monitoroznak folyamatosan. A lányod is vagy megváltozik, vagy a jövőben majd okosabban fogja csinálni, egyszerűen vannak ilyen kapcsolatok. Amik tapasztalatom szerint azért alakulnak ki, mert egy kamasznak le KELL válnia a szüleiről és hidd el számára most te vagy az utolsó személy, akivel őszintén szeretne bármiről is beszélni. Neki most a saját kapcsolatait kell építenie, nem baj, ha más lesz a bizalmasa egy ideig. Csak NE, de semmiképp se erőltesd magad rá- nekem ez tett be anno.

26/L

En is 12-13 eves voltam akkor,amikor felesleges hulyesegekben hazudtam. Pedig edesanyammal ketten elunk,remek a kapcsolatunk,es sosem kert rajtam szamon semmit. Marmint nyilvan megbeszeltuk a dolgaimat,de nem faggatozott soha. Ilyen peldak voltak,hogy azt mondtam,odaadtam egy tanarnak egy lenyegtelen papirt,pedig elfelejtettem,majd lebuktam,hogy a taskamban volt.

Utana valoban rosszul is ereztem magam,meg nagyon ossze is vesztunk,de akkor ugy ereztem,borzalmasan tulreagalja. Mindig sirt,meg jelenetet rendezett,pedig soha semmi fontosban nem hazudtam. Most,17 evesen jottem ra,hogy attol felt,ilyen maradok. Hiszen akkor elhallgattam volna minden gaz sztorit,pia/cigi/rossz jegyek/pasizas,stb,es mastol ugyis megtudta volna. (Mielott valaki elkezdene beszologatni,egyik sem rendszeres,nem az a fajta lany vagyok,aki minden hetvegen a kocsmaban hanyik es ontudatlan allapotban kavar minden fiuval. "Az en 17 eves lanyom nem csinalja ezt,megis teljes az elete" szintu kommentarokat is tartsatok meg magatoknak,mert nem lehettek ebben olyan nagyon biztosak. A sajat sulimban latom,hogy akit peldaul nem engednek el egy normalis szorakozohelyre a regi barataival,azok iskola utani elfoglaltsagra hivatkozva mennek el jol berugni hetkoznap,fenyes nappal. A varosom legelitebb,legerosebb gimijeben tanulok,orszagos hirneve van.)Szoval,lenyeg a lenyeg,hogy mivel mindig nagyon megbantottam a hazugsagokkal,es ez megmaradt bennem,ma mar inkabb mindent elmondok. Persze van,hogy kiakad,de egy napnal tovabb sosem tart a haragja.