Mit csinálhatnék? (hosszú)

Jajj...:( Hát én nem tudok neked okosat írni, csak írok, hogy tudd: elolvastam:)

Nem tudom mit tehetnél...mindig ilyen volt édesanyád vagy csak mióta az új párjával van? Ha azelőtt más volt, beszélj vele, kérdezd meg, hogy miért nem úgy van minden, mint rég, a ti kapcsolatotokon miért változtathat egy idegen.

Bár valószínű minden esetben ez lenne a legjobb. Beszélj vele! Mondd el neki, amit ide leírtál, szépen udvariasan, mikor épp jókedve van. Lepd meg valamivel, mikor nincs vele a párja (vacsora például) és akkor mondd el neki mi bánt. Ennél jobbat sajnos nem tudok tanácsolni...:(

Sok sikert!:)

Tipikus tini problémák. Sajnos ezen nagy részünk átesik. Amikor már annyira nem szeretjük, hogy megmondják nekünk, mikor, mit csináljunk. És néha gyerekként, néha felnőttként kezelnek, de ez nekünk nem tetszik. Lesz ez még így se:D

Sajnos egy megoldás van erre: az idő. Majd szépen ez az időszak is elmúlik. Aztán lesznek nagyobb problémáid is annál, hogy valaki megmondja neked mikor mennj fürödni:D

De megértelek. A tini korral én úgy voltam, hogy túl kell élni:D (nekem ennél nagyobb problémáim is voltak. Pl minden nap hozzámvágták, hogy jó lesz, ha már eltakarodok, meg vertek, meg ilyenek) Ne aggódj, egy szép nap fogod a sátorfádat és kirepülsz a szülői házból, párt találsz magadnak, gyereket csináltok, hogy aztán ugyanazt eljátszhasd a saját gyerekeddel.:D Nem azért, mert vissza akarod "fizetni" valakinek, amit elszenvedtél, hanem mert ilyenek vagyunk mi, emberek. A szülő szereti megszabni gyermekének, mit csináljon, mert "amíg az én házamban laksz, azt csinálod, amit én mondok":D

Wááh... tökre mintha rólam írtad volna :D sak nekem a szüleim még együtt vannak, apám meg nem ugráltat sose... de anyám 1az1ben ilyen :D

Szerintem is ezt túl kell élni, próbálj meg nem visszaszólni, vagy szépen megbeszélni velük. Nekem ha már elegem van akkor elkiabálom anyámnak, hogy mivan, aztán 4-5 napig minden oké, aztán kezdődik előlről :D

Ma is kiakadt, csak mert kb fél 10re értem haza =P

13/L

Sajnos nekem is hasonlóak a szüleim:-(

Mindenhol felporszívózok,felmosok, csak pár helyen nem,mert nem mondta anya, hogy azt mossam fel és erre 10 perc múlva közli velem, hogy azt is.

Meg nálam is, amikor hozok rossz jegyet, akkor fél óráig mondja nekem, hogy hogy lehet ilyen jegyet hozni,de amikor mondom neki, hogy hoztam két ötöst akkor csak ennyi:Ügyes vagy.Na porszívózd föl a nappalit.

Nagyon sajnállak.Szerintem nem fog nálad sokáig tartani,mert 2-3 év múlva nem tarthatnak téged ilyen körülmények között.

Remélem segítettm:-)

én anyámmal 1 feszt veszekszek mindig ordíbálunk egymással,mert mindig belémköt,h semmire nm vagyok képes soha...nm takarítom ki a szobám...azért elmosogathatnék mert ő egésznap dolgozott...emelett zsebpénzt soha nm kapok csak pár aprót édeségre...még ruhákat is alig-alig vesznek...nem enged anyám meg semmit....ha kapok egy rossz jegyet az baj de ha jót nem is igazán érdeklik...háziba soha nm segítenek...aztán meg baj,h elrontottam a tesztet...ha tesóm belémköt és én visszavégok neki azt mondják:hagyd békén a gyereket...

ma is példáúl azon vesztünk össze,h,h mosom ki a cipőmnek a fűzőjét...meg,h reggel soha nincs semmire időm az ágyamat se vetem be....nekemis az agyamra megy

13/L

ja és amit elfelejtettem mondani(előző vagyok)

ha kérek vlmt,h engedje meg azt mondja

énn nm csináltam 13évesen...egy 13 évesnek nem kéne még...olyan idegesítő

de nm tudom mit csinálhatnál én feleselni szoktam anyámnak azért,h nehogy azt higgye,h neki mennyire igaza van ezen kívűl el kell viselnem mert nincs más megoldásim:-s

szeríntem te is ezt próbáldd