Kamaszok! Milyen volt, mikor elsőnek külön éltetek a szüleitektől? (kollégiumba való költözés, vagy csak simán különköltözés)

Csodálatos! Utáltam otthon lenni. Pozitív: volt külön szobám, nem hallodtam a szomszéd szobából apám horkolását, és külön fürdőm is volt.

Negatív: a kaja szaaar, mindig édes voltam, pénzem kevés vot

Csak nem Szeged? :)

Én is saját lakásba költöztem egyébként az egyetem idejére, elejétől kezdve egyedül élek, és igazából nekem semmi extra. Mondjuk én otthon is elég sokat voltam egyedül, szóval kb. nem volt mit megszoknom. :D

Pozitívum, hogy nem kell senkihez alkalmazkodnod semmiben, negatívum, hogy minden munkát neked kell csinálnod, hogy nem főz rád senki, és hogy nincs kivel dumálni, ha random beszélgetni lenne kedved valakivel, aki kéznél van.

Pozitívumok:

- nincs ott a család (tudom, csúnya ezt így leírni... de nálunk az utolsó évek kész pokol kategória voltak... mondjuk én nem kamaszként mentem el otthonról, hanem 20+... 8 után már csak tök halkan, kb. hallhatatlan hangerőn lehetett tv-zni, mert jaj, XY már aludni akar, ellenőriztek, vita volt abból, ki meddig marad fenn, ki mikor fürdik, mindig máshoz kellett alkalmazkodni)

- akkor feküdtem le, zuhanyoztam, mentem el, jöttem haza, amikor akartam, olyan zenét hallgattam, amilyet akartam

- akkor takarítottam, amikor akartam, nem akkor, amikor anyám szerint kellett volna (ált. napi szinten 2x :D)

- nem kellett nekem idegen embereket kerülgetni (öcsém haverjai, a biztosítós ember stb.)

- azt ettem, amit megkívántam

Negatívumok:

- pénzbeosztás megtanulása élesben elég nehéz volt eleinte

- volt egy olyan 1,5 hónap, amíg egyedül voltam (utána párom beköltözött)... annyi rémsztorival etettek, hogy néha kicsit elkezdtem félni, amikor besötétedett és egyedül voltam