Hogyan segíthetnék a lányomnak?

Hát ez elég nehéz, sajnos nem sokat lehet tenni.Csak amit te is írtál hogy meghalgatod.

Viszont te meg senki más ne is említsétek a kutyust.A kutya dolgait se te dobd ki, hagyad hogy majd a lányod váljon meg tőle, amikor úgy érzi itt az ideje.

Azt meg tényleg ne forszírozd hogy másik kutya.

Én 12 év után veszítettem el a cicámat és mai napig nem tudnék másik macskát tartani.

Én 1 teljes évig minden éjszaka sírtam a kiskutyám miatt akit elveszitettem sajnos :(

Mikor megszülettem akkor kaptam,őis még pici kölyökkutyusként került hozzám és 14 éves volam mikor elpuszult,most 16 vagyok,de a mai napig sírni tudnék miatta,mindenen végig kisért és még a ballagásomat is a kapuban nézzte végig,egyem is meg,de hiányzik,jött velem mindig iskolába,meg mindig jött elém mindenhova jött velem.Imádom és imádtam is.

Ebben nem tudod SENKISEM segíteni anyuék elvittek pcihologushoz,nahát teljesen kivoltam akadva (14 éves fejjel) és megse szólaltam nála,persze a doki azonnal mondta,hogy ez milyen súlyos eset.

Mára már kihevertem,demég mindig fáj.

Hallgasd meg,de ne hozzd fel,kérdezd emg tőle,hogy akar-e róla beszélni?És,hogy te szívesen meghallgatod őt.

RÉSZVÉTEM.:(

Mi fél éve vesztettük el a kutyánkat, aki 17 évig volt velünk. Apa találta meg, elásta a kert végében és csinált faágakból egy kis keresztet a sír fölé. Szomorú voltam, de azért túltettem magam rajta egy nap alatt. Bár én sosem voltam az a túlérzékeny típus. És még a hónapban szerzünk másikat. Ez ne is érzelmi, hanem gyakorlati kérdés: kell egy házőrző.

Szóval nem igazán érzem át a problémát, nem látm, hogy azon kívül, hogy hagyod múlni az érzést és nem erőlteted, mi mást tehetnél. Ha nagyon sokáig begubózik, az viszont nem jó (pl. egy hét múlva azért már illene túltennie magát rajta), de egyelőre nem nagyon tudsz mást tenni, mint hagyni.

f20