2 éves kislányom beszél, de mostanában elkezdett halandzsázni. Miért?

Még felnőttek számára is a metakommunikáció teszi ki a kommunikáció legalább felét (a beszéd meg max a felét).

Ahogy képzeletben hátrafelé haladunk életkorban, úgy nő a metakommunikáció aránya az egyén részéről, a beszédhez képest, így tehát gyerekkorban a metakommuniáció jelentősége kiemelt a közlés során.

A metakommunikáció lényegileg a a beszéd mögötti jelzések (pl a hanglejtés, a halandzsa, stb), de legalább ennyire a nonverbális (nem szóbeli) jelzések: a mimika (pl fintor), a bólogatás, szemkontaktus, pupillatágulás kommunikációs reagálásként, stb.

Óvodás és totyogó korban gyakori a képzeletjáték, és egyre gyakoribb a szerepjáték. Pl képzeletbeli baráthoz beszélnek a gyerekek.

Vagy pl (ahogy más is írta) bábszínházban / tv-ben látottakat dolgozza fel (mozgóképnézést 6 éves korig jobb mellőzni, mivel a másodpercenkénti sok-sok képkocka gátolja az érzelmei feldolgozását, az elaborációt, sőt, tetézi a feldolgozni valókat, így felszült lesz, és érzelmi érésében gátolt, átmenetileg, amíg továbbra is ki van téve mozgóképnézésnek; idegrendszerük se alkalmas még erre, kb 6 éves korig).