Manapság mit mondanak egy ilyen kisgyerekre?

Mostanában mindenre van egy latin szó és ezerféle fejlesztés. Arra volnék kíváncsi, hogy mit kezdenek azokkal a gyerekekkel, akik olyanok, mint én voltam kisiskolásként. Már 7-8 évesen tudatosult bennem, hogy valami nem okés. Erről írok néhány emléket első és második osztályból:

Tanári utasítás meg nem értése: fogalmam sincs miért, de becsuktam a könyvet óra közepén, mintha ezt kérték volna tőlem. És nem értettem, miért szid le a tanár ezután. Komolyan meglepett.

Tartósan ronda írás: sokszor újraíratták velem a füzeteimet, de ez sem segített.

Órán "eltévedés": Volt, hogy nem értettem, mit és honnan olvas az osztálytársam és féltem, nehogy nekem is olvasni kelljen mert gőzöm se volt, miről van szó.

Szókincs hiánya: sokszor egyszerűen nem értettem, miről beszélnek a többiek. Nem tudtam pl. mi az a becenév.

Nem volt igényem barátkozni: szándékosan kerültem mindenkit és a magam kis álmaiba bújba köröket róttam az udvaron.

Elképesztő lassúság: amikor beiratkoztam táncra, az egyik tanár megkérdezte, komolyan gondolom e, mert "amíg én két lépést teszek, a többiek körbetáncolják a termet."

Ügyetlenség: nem tudtam bánni az ollóval és a ragasztóval. Egy idő után megkértek hogy a délutáni "készítgetős" szakkörre ne járjak, mert folyton csak mellettem kéne állnia a tanárnak ahhoz, hogy ne ázzon el minden a ragasztóban.

Iskolásként többszöri bepisilés: mindig a WC fülke előtt. Sosem távolabb.

És volt néhány dolog, ami tovább kitartott, mint az első két év:

Az órát nem tudtam megtanulni ötödikes koromig. Egyszerűen nem állt össze a fejemben a logikája. Sok kellemetlen helyzetet eredményezett.

Az eltévelyedés is nagyon sokáig jelen volt. Negyedikben rendszeressé vált az, hogy nem tudtam, mi a házi illetve hogy az órákra kellő felszerelések nem voltak nálam. Az összes tanár ideges volt tőlem. Később is szétszórt voltam. Ötödiktől már nem voltam napközis, még inkább nekem kellett volna ügyelnem a dolgaimra. Ez odáig süllyedt, hogy majdnem egy évismétlés lett a vége.