Tapasztaltatok negatív lelki vàltozást ovis, kisiskolás gyermeketeknèl a koronavírus járvàny miatt?

5 éves a lányom, szerintem elég jól megérti mi most a helyzet. Nem szorong vagy depressziós, ami szerintem annak is köszönhető, hogy mi az apjával hogy állunk a dolgokhoz. Mi se pánikolunk, ő se pánikol. De az ovit hiányolja nagyon, mindig szeretett járni. Itthon gyerektársaság nélkül van, nincs testvére, 1 hónapja nem látott gyereket. Ez azért megviseli, mert előtte nem telt el úgy nap, hogy ne játszott volna valakivel az oviban, a játszótéren vagy a néptáncon. Hiányoznak neki. Azt mondja, azt viszont élvezi, hogy itthon van velünk, van most mindenre idő, nem kell korán kelni. Azért minden nap beszél az oviról.

Nem. Mi sem parázunk, így nem ragad át rájuk sem. Az ovi hiányzik, de nincs bezárva egyik sem, kijárunk naponta.

Ellenkezőleg. Vidámság, megszűnő szorongás, megszűnő sírva hazaérkezés...

Eddig még nem, hiányoznak neki a társai, meg persze hisztizik, hogy tanulni kell, de alapvetően most nagyobb a szabadság, nem kelünk olyan korán, több a szabadideje, egyelőre még elvan.