Testvérek közötti veszekedést, különbségeket, hogy kezelitek?

Akkor me csodálkozz...

Sajnos mivel fiú (mármint nem ez a része sajnos) az apjára néz fel jobban.

Ha tőle is azt hallja, hogy a nagy "az Isten " akkor nem is fogja érdekelni sem a viselkedés, sem a tanulás...

Sajnos ezt kiskorban kellett volna figyelni. Ott egyszerűbb lett volna korigálni mint most.

De nem lehetetlen!!!

Viszont neked nagyon mellette kell álnod, és a család tagokra is rá kell szólni, hogy mind két fiú egyenlő!

1s vagyok

A családban is volt ilyen...

Nemááár,hogy a saját apjának sincs hozzá egy kedves szava sem.. 8 éves gyerekről beszélünk!!!!

Az apja meg egy felnőtt ember!

Atya Úristen. Mit vártok attól a gyerektől ha ezt kapja a közvetlen családjától is? Apa is mama is.

El sem tudom képzelni mi járhat annak a kisgyereknek a fejében.

Ja de. Az,hogy a báttyát szeretitek őt meg nem.Gyerek fejjel ezt gondolhatja.😔

Jóhogy lázad. Nagyon sajnálom de remélem egy nap fordul a kocka és sikeres lesz az életben.

Támogasd a fiad, és szólj a családodnak, hogy, ha már nem dicsérik a kicsit, legalább ne szídják, és ne hasonlítgassák a nagyhoz. Meg csak 8 éves, egy csomó ideje van még fejlődni, és mivel még csak egy kicsi gyerek (max 3.-as lehet), még nem olyan fontosak a jegyei, és ennyi idősen bőven lehet vele játszani, meg más dolgokat is csinálni.

Viszont tényleg figyeljetek oda! Nekem a nővérem színjeles tanuló volt, én meg ilyen 4,5-7 körül voltam. Én is versenyeket nyertem, és helyezett lettem. Ugyanazok a tárgyak voltak az erősségeink, csak én néha kaptam 3-asokat is. Mindig azt mondták olyankor, hogy " a nővéred sose kapott rossz jegyet", és míg oda jártam, meg miután néha visszamentem, folyton róla kérdeztek engem. Aztán jött öcsém. Tök más gyerek, tök más érdeklődés, kicsit rosszabb, de még mindig jó átlag, karizmatikus, extrovertált gyerek matek-töri aggyal. Neki is a töke tele volt azzal, hogy folyton hozzánk hasonlítja az egyik tanár, mert abból a tárgyból "csak" 4-es.

Mondani se kell, 3-an 3 féle suliba mentünk, hogy ilyen többet ne legyen, de még most is rossz érzés, hogy "valaki már taposta előttem az ösvényt", és kívülről úgy látszik, ő sikeresebb volt, és mások többre tartják.

18/L

Ne haragudj, jo nagy szemetlada a ferjed/csaladod, azon belul is a primitivebb fajta..

“ Férjem is olyan mint a többi családtag, egy kedves szava sincs a kicsihez. Rá nem számíthatok semmiben sem.”

ES EZT TE HAGYOD?!??

nem tudom, hogy te, hogyan oldod meg a konfliktusokat csaladon belul, de barmely csaladtagom es kulonosen a FERJEM ha igy allna a gyerekemhez olyan fejmosast kapna, hogy csak na. Az sem erdekelne, ha kitagadnak a csaladbol, normalisak ezek?!????????? Ha ezutan nem lenne valtozas, a kedves nagyszulok elfelejthetik az unokakat, a “ferj” meg repulne. 8 eves gyerekhez nincs egy kedves szavuk?? Egyszeruen nem tudom felfogni...

Nem tudom milyen tuskonak kell lenni, hogy egy apa igy allion a gyerekehez, de hat ugye mindenki azt a viragot szagolja, amit letepett...csak itt ugye a legnagyobb elszenvedo a gyerek, aki nem tehet arrol, hogy primitiv csaladba szuletett..

En a te helyedben vilagosan lefektetnem a szabalyokat a gyerekeknek egyszerre, ha ennek ellenere a kicsi megint “szabalytalankodik”, elmagyaraznam neki, hogy a buntetese amiatt van, mert a multkor megbeszeltek ellenere cselekedett. Ezt annyiszor, ahanyszor csak valami rosszat csinal. A gyereknevelesnel a legfontosabb a kovetkezetesseg, es a szabalyok lefektetese, kicsi meg a Fiad, de nem hulye.. ha jot csinal jutalmazd ( de a batyot is adott esetben!!), a lenyeg az igazsagossagon van es azon, hogy el legyen neki vilagosan magyarazva, hogy barmit is tesz, mindig szeretve lesz, DE a tetteinek kovetkezmenyei vannak.

Egyetértek az előttem válaszolókkal.

Annyit még hozzátennék, hogy a nagytól ne vedd el a tabletet! Megdolgozott érte a tanév folyamán. Ha elveszed előle, jogosan fog rád haragudni.

Ebben a helyzetben nem csak a kicsi szenved, a nagynak is rossz ám! Jobban figyelj oda arra, hogy amennyire ez lehetséges, objektíven reagálj a tetteikre. Bármelyik tesz jót, jutalmazd meg. Bármelyik lép rossz irányba, segítsd felismerni a jó megoldást a rossz helyett. A legtöbb gyerek feladja az ambícióit, ha folyton azt hallja, hogy te kevés vagy, buta vagy, beteg vagy, stb. A nagytól megvonva az évzárót nem a kicsit erősítenéd, hanem a nagy ellenszenvét a kicsi felé, ha miatta nem élvezheti a munkája eredményét.

Én voltam a nagy tesó, a hugom ugyanabba a suliba járt évekkel később,mint én. Mégis gyakran hívták az én nevemen, jelezték neki, hogy én valamiben jobb voltam vagy már csináltam valamit, amit ő akkor próbálgatott. Emiatt utálta a sulit, a tanárokat, gyenge vagy közepes tanuló volt. Otthon meg én utáltam lenni, mert nálam egy 5-ös elvárás volt, az ő 3-asát meg kellett ünnepelni fagyival. Az utolsó 4 évben alig beszéltem anyámmal a tanulmányaimról, csak száraz adagokat tudott meg, mikor muszáj volt. Magamért tanultam és messze elmentem egyetemre. Hugom nem szedte össze magát, nem érezte a késztetést, hisz a 3-4 átlagra már ujjongás volt a reakció. Így a nyelvvizsga, egyetem is elmaradt neki. Anyánk máig nyalja a hátsóját, bármilyen pici teljesítményt mutat fel. Szerintem ezek egy átlagos embernek természetesek, de nála örömünnep minimum jár, mert anya kompenzál neki. Amit én elértem, annak csendben örültünk, nehogy a kicsi rosszul érezze magát. Eltávolodtam tőlük, mert úgy érzem, én nem voltam elég fontos anyámnak, és hugom dolgairól is keveset tudok, mert nem bírok tapsolva ünnepelni, ha olyat tesz, amit 10 millió másik is, de nehogy azt érezze, hogy ő kevesebb... Egyébként ő is felismerte a rendszer hibáját, beszéltünk anyával, de ő nem áll le, pedig felnőttünk. Mégis, máig normális az, hogy a mostani élethelyzetben is hasonlít. Tőlem normális, hogy felkelek a gyerekem mellett éjjel, de szegény hugomat félti, biztos elfárad a sok éjszakázásban a gyerekével. Mintha én nem...

A lényeg, hogy ha ezen az úton indulsz el, simán elidegenítheted a nagyobb fiad merő jószívűségből. Biztos, hogy ezt akarod?

Ez elég nagy gerinctelenség, ha a kérdés tényleg igaz. A jegyek pont nem számítanak, nem ezen múlik, hogy egy gyerek jó, vagy rossz ember lesz.

Párom mesélte, itt az utcában is lakott egy testvérpár, a nagy kitűnő, a kicsi rossz tanuló, mégis a nagynak vannak ügyei a rendőrséggel.

Nem kell ekkora különbséget tenni a gyerekek közt. Minden gyerek más. Az apjának inkább le kellene ülnie a kicsivel tanulni, nem leszídni, ahogy neked is ki kellene állnod a kisebb fiadért, ha te vagy az anyja.Ezzel csak azt éritek el, hogy elidegenednek egymástól, és nulla kapcsolatuk lesz felnőttként.

Mindenkit a saját képességeihez képest kell dicsérni.

Keressétek meg, hogy a kicsi miben ügyes és azt erőltessétek. Kell neki is a sikerélmény. És ha ügyes jutalmazzátok.

A nagyot meg ne büntessétek azért, mert neki nincsennek tanulási nehézségei. Igenis el kell ismerni, ha szorgalmas és jár neki a tablet.

Nálunk pont fordítva volt. A bátyám a diszes. Mindig vele foglalkoztak, az én sikereim nem számítottak, mert nekem "könnyű" . Egy idő után nem is érdekelt a tanulás, mert másokat sem.