Ez egy újabb életkori szakasz? Ha nem, mit tehetek ellene?

Bocs, a bosszant szó azért nem volt jó választás, nem kitolni akar Veled, csak próbálgatja a szárnyait.

Nem tudom, a sarokba állítás jó ötlet-e, a kitörő balhé csak fokozza a hatást, másrészt a megingott kapcsolatotokat újabb rosszalkodással próbálja helyrehozni.

Nem hagyja ezt abba magától ha elkezdesz közben valami neki izgit csinálni (akár teregetni), vagy kézen fogod és elvezeted valami izgi tevékenységbe?

"Eddig tudtam kezelni de úgy érzem ezt már nem megy, hiába mondom

:("

Minél jobban érted az egyes életszakaszait a gyermekeknek (a lényeges jellemzők közösek a kisgyermekekben, 1-2 éves bontásban), annál könnyebben tudod megoldani a nevelését úgy, hogy mindketten a lehető legjobban járjatok, az ő érése is megfelelő lehessen. Ezért írok számodra fő jellemzőket és megoldási módokat.

A dackorszak megoldásának kulcsa mint nevelési módszerek: kompromisszum és következetesség. Azaz: engedd neki, amit lehet, valamint következetesen tiltsd számára, amit meglátásod szerint tiltani szükséges.

(Adott esetekben egyéb kiegészítő nevelési módszerek: figyelemelterelés; vagy pl ignorálás - bár ezen utóbb sorolt módszerekkel csínján kell bánni.)

Az éntudata érik, korábban egynek hitte önmagát az anyukájával és a világgal. Az új felismerés számára, hogy ő egy egyén, szokatlan, és ráadásul még csupán egyszerű, nem eléggé differenciált megoldásokkal képes keresni az énje határait. Ezért dacol rendszeresen.

Teszteli --főleg a reakciókat figyelve-, hogy ki ő saját maga, és kik azok a mások, más személyek, tárgyak, élőlények. Pl meghúzza a házicica farkincáját, észleli, hogy az felnyávint, és meglepődik, hogy egy másvalaki reagált. Vagy pl hogy ellenáll anyának, meglepődik, hogy lehet ez, hiszen eddig úgy tűnt, hogy ő saját maga a kisgyermek egy és ugyanaz az anyjával.

Legkésőbb a 3. szülinap táján lecseng, és részben másfajta jellemzők együttállása veszi át a tudati érés helyét.