Valamit rosszul csinálok, hogy 2 évesemet nem tudom senkire ott hagyni, mert hányásig sír utánam?

Kisfiamat senkire sem tudom ráhagyni megőrzésre, mert csak én kellek neki. Ha szó nélkül meglógok, el van egy ideig, de ha észre veszi, hogy elmentem, addig sír még vagy álomba merül a fáradságtól, vagy haza érek. Ez nagyon rossz nekem, mert bár imádjuk egymást és szoros a kapcsolatunk, azért pl. a nőgyógyászhoz csak nem vihetem magammal. Tudom, hogy idővel ez rendeződik, mert a kislányom is ezt csinálta annak idején, de elmúlt nála kb. 3 éves kora körül.

Arra lennék kíváncsi, hogy más gyerekek, meg miért maradnak el bárkivel, bármeddig, az enyém meg nem?