Párom kisfiával közös programok, közös hang?

Már többször találkoztam a kisgyerekkel és kedvel is, szeret velem lenni, mindig kérdezi, hogy mikor találkozunk újra...

Okos és ragaszkodó, nagyon igényli a társaságot és a foglalkozást. Nem hisztizik soha, alkalmazkodik mindenhez.

A "problémám" az, hogy hiába próbálok vele játszani, sokszor úgy érzem, hogy nem tudom megadni neki azt, amire szüksége van..

Nem tudok vele elmenni sétálni, mert mindig mondja, hogy nem szeret gyalogolni, mert fárasztó és fáj a lába.

Van nagy udvar, de alig lehet kicsalni, inkább bent szeret lenni. Játszótér sem vonzza, nem szeret hintázni, csúszdázni meg hasonlók...

Biciklizni nem tud, nem is akar. Labdajátékokat nem kedveli.

Kirakózás, memóriázás, gyurmázás, rajzolás és társai kb. szóba sem jöhetnek, pedig az ilyen idős gyerekek szokták kedvelni, egyszerűen uncsinak tartja. Könyvek nem érdeklik. Társas és kártyajátékok szintén nem nem opció, ezekről hallani sem akar, igazából nem tud mit kezdeni velük, nem érti.

Legozni szeret, de magától pl. nem épít, segíteni se nagyon szeret, az a jó, ha megépíti valaki az elképzeléseit, de ez is leredukálódik annyira, hogy autó, ház.. semmi extra. Nem igazán kreatív, a fantáziája is elég gyenge. Szerepjátékkal próbálkozik, de olyan semmitmondó.

Állatokat nem szereti. Kedvenc mesehős nincs.

Amit szeret, az a kisautó, van millió darab és kell is még.

Ezekkel eljátszik, egyedül is, de kimerül abban, hogy versenyezzünk, kapjuk el a bűnözőket..

Nagyjából ez az egy, amit tudunk együtt... szereti, meg élvezi, de azért látszik rajta, hogy kellene valami más is...

Amúgy tök lelkes és csillogó szemekkel néz, hogy játszunk?játszunk, naaa? és örül, hogy foglalkoznak vele, de nincs kimondott ötlete, hogy mit csináljunk. Nem csak velem ilyen, apukájával is. Oviban se nagyon szeret részt venni a foglalkozásokon sem, járni sem szeret, van pár kispajtás akivel elvan, de velük is autózik csak...

óvónő annyit mondott, hogy mivel kicsiként nem lett megmutatva neki semmi, nem tudott kibontakozni, próbálkozni kell...

Tudom, hogy nem könnyű, de nem akarok feladni, csak úgy érzem bármit felhozok csak kudarcba fulladok.. hiába vannak ötleteim, az nem jó...

Nincs sok tapasztalatom a gyerekekkel, de nem hiszem, hogy annyira reménytelen lennék.

Az anyukája lemond róla, eddig vele élt, nem sokára hozzánk fog költözni.... én örülök neki, mert amúgy egy nagyszerű kisgyerek, olyan szeretet van benne... sokszor ölelget és mondja, hogy mennyire várja, hogy együtt lakjunk és majd esténként együtt alszunk...

Tippek, ötletek, amivel több motiváció lenne... megjönne a kedve stb... mivel, hogyan próbálkozzak?