16hónapos kisfiam most kezdett iszonyú hisztis lenni ha valami nem úgy van vagy engedünk jön a hiszti..Eddig nem volt ilyen első babánk és néha csak nézek,hogy ez most tényleg velünk történik?😆

Nyugodj meg, minden rendben van! A gyerek próbálgatja a határokat. Az a fontos, hogy legyetek következetesek. Ha valamit okkal nem engedtek, akkor a nem maradjon nem, akármilyen hisztit csap a gyerek. A hiszti kellemetlen, de hasznos. A gyerek szembesül vele, hogy bizony vannak határok, korlátok, illetve lassan-lassan megtanulja kezelni az indulatait.

Ne foglalkozz a körülöttetek méltatlankodókkal. A gyerek hosszú távú érdekét tartsd szem előtt. Azon sem érdemes aggódni, hogy másnak nem hisztizik a gyerek. Nekik majd lesz más harcuk a gyerekkel.

Bízz magadban, jól csinálod, jó anya vagy! (A bizonytalanságot azonnal kiszúrja a kölyök, és ki is használja).

Dackorszak.

Következetesnek kell maradni.

Hát bekönnyezett a szemem, ahogy ezeket olvastam. Az én két és fél évesem is olyan, hogy egyszerűen nem lehet rászólni. Bármilyen szépen mondom, hogy üljön le a székben (mert áll), először csak azért is csinálja, a harmadik szólásra meg földhöz vágja magát, üvölt, a földhöz üti a fejét, és akár órákig duzzog. Más gyerek leül...

És nem segít sem a szépen kérés, sem a kiabálás, sem az idétlen "juuuj, nézd csaaaak" figyelemelterelés. Lekenyerezni nem akarom, ezt az idióta viselkedési én nem fogom csokival meg ilyesmiket jutalmazni. Volt már hogy elvesztettem a türelmem és rácsaptam, természetesen az sem.

Most ráb****tam az ajtót, otthagytam, le se szarja, már 20 perce. A másik szobában ülök szétmállott idegekkel, összetörve. Az előbb hallottam, hogy vidáman karattyol magában, aztán valami csattanás, most hisztis vinnyog, de ki nem jönne a világért sem. Hát én meg nem megyek be. Elegem van.

Jó, hogy nem vagyok egyedül.