Aki rácsapott/néha rácsap, felpofozza, rácsap a fenekére, megüti, megütötte a gyerekét egy egy atyai pofonnal, annak hogyan viselkedik a gyereke az iskolában, óvodában?
válasza: válasza:Arra vagy kíváncsi, hogy verekszik-e?
Nem. De sokszor odabent se bírnak vele, mert idegrendszei problémája van. Ezért szakad el a cérna otthon is, mert nem lehet ép ésszel, higgadtan bírni 0/24.
válasza: válasza: válasza:Engem vertek a szüleim de úgy rendesen ha kellett ha nem és nálam volt rá példa, hogy verekedtem, lázadtam, nehéz volt velem, gyakran voltam büntetésben. Na nem az a fajta voltam aki hobbi szinten körbement napközben az oviban és mindenkire rárúgott egyet, de ha valaki szarozott velem és nem értett a szóból akkor simán felrúgtam válaszként. Alvásnál nem aludtam, hanem szándékosan rendetlenkedtem és úgy összességében sosem fogadtam szót ha nem volt éppen kedvem. Iskolában és mindenhol voltak problémáim ezekkel egyébként, az agressziót kinőttem, felsőtől már nem verekedtem mert megtanultam kontrollálni, de fegyelmezetlen voltam, lusta és súlyos figyelemzavarom volt ami nagyon megnehezítette a tanulmányaimat, csak akkoriban ezekkel még nem foglalkoztak és simán csak elkönyveltek egy hülye gyereknek; mindig mondták a szüleimnek, hogy nagyon okos vagyok egyébként csak egy idióta, pedig sokra vihetném. A szüleim meg nyilván sosem gondolkodtak el magukon és az ok-okozaton sem, csak kaptam az ívet, hogy egy szégyen vagyok és ég a pofájuk miattam mindenhol.
Az én gyerekem fényévente kap egy taslit, úgyhogy szerintem ez nem számít, de nincsenek vele problémák sehol.
válasza: válasza:Mindkét gyerekem kapott a popsijára néha, és talán 1-2 pofon is elcsattant. Teljesen átlagosan viselkednek a suliban, a negyedikes kislány abszolút problémamentes, az ötödikes fiúval sem volt eddig különösebb gond, de most, higy kamaszodik, már nyílik a csipája. A viselkedésüket nem tudom összehasonlítani olyanokkal, akik soha nem kaptak ki, mert nem ismerek ilyet. Halál komolyan egyetlen olyan ismerősöm sincs, aki nagy ritkán ne csapott volna a gyereke hátsójára, pedig normális, rendezett családokkal vagyunk körülvéve.
Illetve de, egy kisfiú van a lányom osztályában, akinek az anyja hirdeti, hogy ő aztán még soha. A gyerek rettentő problémás, de valószínűleg azért, mert ha igaz is, hogy őrá nem emelnek kezet soha, a szülők viszont egymásra igen, rendőrségi ügyük is volt már emiatt, ami nyilván nem tesz jót szegénynek.
Eddig jó, köszönöm!:)
Nekem ebből az jön le, hogy akinek valamilyen problémája van, az suliban is problémás legalább egy kicsit. Többieket hiába verik otthon, bent nem verekszenek, ott balhéznak max, ahol megcsapják őket.
Gondolkozom rajta, hogy meg kellene ütnöm párszor a gyereket, hogy bent jól viselkedjen, megbecsülje az ottani kellemes légkört, és velem viselkedjen rosszul, ugyanis jelenleg neki itthon hawaii van, megértés, beszélgetés, türelem, segítség a feladatainál, házimunkánál, tanulásnál bent meg égetnivalóan rossz. Gyanítom, hogy azért, mert ott az itthoni dolgokhoz képest kevés figyelmet, megértés, segítőkész viselkedést tapasztal, ezért azt hiszi bent a rossz, itthon meg a jó.
Én jópár pofont kaptam nevetséges dolgokért is, imádtam a sulit, mert ott mindenki korrekt volt velem, kedves, figyelmes(az otthoni körülményekhez képest), otthon meg balhéztam az igazságtalanságokon, persze azt is csak kiabálva, mert féltem verekedni, hogy nagyobbat kapok, mint általában.
Szerintem néhány gyerek, mint én is annakidején azért szárnyal a suliban viselkedésben(is), mert kiszámítható, következetes, figyelmes, megértő, jutalmazó környezetben van, ott jól érzi magát, otthon meg ahol nem úgy szólnak hozzá, ahol fél a pofontól, rácsapástól, nem jutalmazó, következetes rendszer van, rosszul érzi magát, feszült és rossz a viselkedése.
Én rossz szülőkkel jó gyerek voltam a suliban, ezek szerint sokan vannak így az általatok elmondottak alapján. Megütitek a gyereket, az mégis csodálatosan viselkedik a suliban, de minimum átlagosan. Kivéve ahol idegrendszeri gond van ugye, de azért klassz, hogy annak ellenére, hogy verik a szülők a gyereket, még idegrendszeri gonddal sem verekszik más környezetben, csak balhézik. Az enyémre sosem csaptam, mégis verekszik bent. Engem jópárszor megpofoztak, mégsem verekedtem és csaptam a gyerekemre sem. Lehet a pofon a gyereknevelés kulcsa. Ha eléggé megkeseríted az otthoni légkört, jónak fogja érzékelni a sulit, és ha fél attól, hogy kapni fog egy ütést, ha rossz, nem fog verekedni.
7esnek, tessék, én sosem csaptam rá, pedig sokszor érett, de eddig megálltam. Most lehet, meg kellene csapnom, hogy nyugiban érezze magát az iskolában és ne balhézzon, inkább itthon legyen feszült, mert itthon jó gyerek, mert gyerekközpontúak a napjaink, leguggolok, magyarázok, segítek, helyrehozzuk, milliót dicsérem és így csinálja a dolgokat szépen. Bent a suliban meg több megértést, figyelmet, beszélgetést vár, ő akar lenni a középpontban is, azt akarja, hogy ugorjanak, ha nehéz neki a feladat és mindig mindenki legyen tekintettel az ő érzéseire.. ha nincs így, akkor verekszik.
Már annyira elegem van ebből, hogy megnehezíteném az itthoni légkört, hogy örüljön, hogy iskolában legalább nyugi van és biztonság. Oviban is ez volt, csak most rosszabb, mert tartani kell az iskolai tempót, nem szólhat arról semmi, hogy most megbeszélik miért volt neki rossz érzés, hogy később öltözött fel tesin és lemaradt és sietnie kellett.
válasza: válasza:"sosem gondolkodtak el magukon és az ok-okozaton sem, csak kaptam az ívet"
Lehet meglepődnél a valódi okon. A legtöbb esetben nem úgy kezdődik, hogy a szülő azért vállal gyereket, hogy agyonverhesse.
Nem egy olyan esetről tudok, hogy a gyerek kezelt neurológiai problémája tette tönkre a szülő idegrendszerét.
Nyílván szakmai ártalom, hogy a környezetembe felülreprezentáltak az ilyen esetek, mivel "problémás" gyerekekkel foglalkozom gyógypedagógusként. Évekig hordják hozzánk lelkiismeretesen a gyereket fejlesztésre. Előbb mozgás-, utána beszédkésés miatt. Neurológus, pszichológus, gyógytornász, gyógyped...foglalkozik velük. A gyerek fejlődik, változik, de azért nem ugyanolyan mint a korabeliek, állandóak az ovis, iskolai problémák. A szülők kezdetben lelkesek, nyugodtak, türelmesek, de ordító a változàs. Sokan elvesztik a munkahelyüket, mert nem tudják máshogy hordani. Frusztráltak, fáradtak, kimerültek. És amikor a pszichológus kolléga se tud megfelelő működő tanácsot adni a dühkitörésektől szenvedő gyerek szüleinek, én nem lepődök meg semmit.
Nem megoldás az erőszak, de nagyon sokszor a gyerek viselkedésére reakció, nem pedig kiváltó ok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!