2-3 évesek hisztikorszaka mennyire visel meg benneteket idegileg?

Engem nagyon. A férjemet is tudják húzni, ha itthon van hétvégén vagy szabin, estére nála is elszakad a cérna. Engem nagyon tud idegesíteni hogy megse hallják amit mondok, és minden kis szarságon a hiszti, a veszekedés, a könyörögés megy. Ráadásul 2en vannak. Egy idegbaj egynémelyik nap.

Nekünk a levegő sokat segít mindannyiunknak. Még ha rossz idő is van.

Igen idegesítő, de meg kell talalnotok a jó módszert ezeknek a kezelesere.

Nem kell konyorogni

Ha nem eszik sem. Enni fog legkozelebb, ha akkorse majd este.

Amig van közönség, lesz műsor is, hidd el!

Engedj nagyobb teret neki. Ne tilts, ne ismetelgess utasitasokat és a nem szót, mert rögtön ellenállást szül.

Igy értem: ha nem akar kimenni szerintem nem célravezető hajtogatni, hogy márpedig megyünk, nen érdekel mit akarsz, haladjunk már, nem igaz, hogy megint hisztizel stb. Találd meg a motivációt, amire kivancsi odakint. Vagy kérj tőle segítséget, mert ő azt olyan ügyesen csinálja pl, hasonlóra gondolok.

Amit nem szabad azt nem, csak ne mond mert rögtön ellenkezni fog. Beszélj máshogy, tereld a figyelmét, keresd azt ami felkelti az érdeklődését. Tűnjön úgy, hogy az ő ötlete, nem te unszolod.

Rengeteg türelem és ismétlés. Ha kivagy, menj masik helysegbe, csinalj addig mást, fujd ki magad, majd ujraprobalkozol. Gondolkozzatok, mivel, hogyan tudnátok megoldani, olvassatok utána mi zajlik le a gyerek fejében ilyenkor, értsétek meg.

Nincs beleszolasa semmibe, mindig utasitva van, ő játszani akar de ki kell mennie, nem is éhes de erőltetik hogy egyen stb. Van akarata de még nincs meg a megfelelő út amin ervenyesitheti, ez nagyon frusztralo. Segitsetek neki.. Nem direkt idegesít titeket.

Az egyik gyereknél elég nehéz volt, ő órákig tudott ordítani, de tényleg ha bekapcsolta az automata szirénát, onnantól aztán mondhattam bármit, vigasztalhattam vagy fenyegethettem vagy ajánlgathattam logikus kompromisszumot, hisz úgyse hallotta, úgyhogy sokszor csak húztam magam után az utcán is (és lassan beleőszültem, hogy mindig nagylevegő és 10-ig visszaszámolás, mert "én vagyok a felnőtt")...

A másiknál viszont szinte kimaradt - ő ugyanis nem harcolt semmiért, hogy megtehesse, egyszerűen kaján vigyorral megtette :D Pl. kitépte a kezét és elszaladt a másik irányba vagy ha nem érte el a vágyott tárgyat, összetolt ezt-azt és felmászott... stb.

Na ez meg a nagynál nem volt, mert ő mindig ki akarta harcolni az engedélyt vagy hogy én csináljam meg, miközben abszolút lusta és óvatos volt ilyesmikhez.

A kicsi akrobata bohócomnál viszont ha mégis nyűgös lett, simán eltereltem a figyelmét, mielőtt belelovalta volna magát, valami poénnal vagy más felajánlott tevékenységgel és már azt se tudta, miért is akart hisztizni csak vigyorgott tovább. Nála meg kb. azért aggódtam, nem jelez-e ez valami figyelemzavart, de aztán kinőtte.

Jobban kiborít a 6 éves, kamaszokat megszégyenítő szemtelen makacssága. Nem, nem kapja meg amit ordítva követel. Természetesen mindig van következmény, mégis újra és újrakezdi, semmiből nem tanul.

A majdnem 3 éves testvére hisztijei az övéihez képest semmik. Lepkefing.

Hatalmas szerencsém van ilyen szempontból a gyerekeimmel, a nagyobbik eddig még életében nem hisztizett, most 4,5 éves. Mondjuk ő olyan kis lassúcska, hangját sem hallani, régebben olyan leteszem és ott marad gyerek volt, ma már legalább a játszótéren tud tombolni.

A kicsi 2,5 éves, nagyon eleven gyerek. Amióta járni tud, azóta hisztizni is, de kizárólag akkor, ha valami baja van, mondjuk fáradt, éhes, vagy fáj valamije. Szóval ha elkezd valami hülyeségen hisztizni, akkor első körben csekkolom, hogy fáj-e neki valahol, aztán kap egy fél banánt, ha az sem segít, akkor megkapja a cumisüvegét félig töltve vízzel (nála ez kell az alváshoz), onnantól kezdve önként elvonul aludni.

Hozzá kell tennem, hogy én nem izmozom velük apróságokon, ha nem akarja felvenni az adott pulóvert, akkor kiválaszthatja, hogy melyik másikat akarja felvenni, vagy hogy akkor inkább két hosszúujjú pólót szeretne. Vagy ha nem és piros pohár kell neki, akkor lazán nyújtom neki a zöld színű. Szerencsére olyanba még nem futottam bele, hogy papucsban akart kimenni a hóba, vagy más lényeges vitapont még nem volt, mert nem tudom, hogy kezelném, ha ilyesmi miatt kezdene hisztizni.