Nem unalmas nektek egész nap az 1-2 éves gyereketekkel játszani?

Nem, ezt az időszakot imádtam a legjobban. Cuki és még csendben van, nem dumál megállás nélkül. Még könnyedén terelhető.

Később sokkal jobban leszívták az erőmet.

Szakirányban végeztem, pontosan azt szerettem volna írni, mint a kettes, és hát a jó választ, sajnos "jó szokás szerint" itt megint csúnyán lepontozták, pedig valóban másfél éves kor táján levő hónapokra jellemző a második szeparációs szorongás. Nem fejtem ki, mit jelent. Minek, amikor sorra lepontozzák a szakszerű válaszokat, ötből négyszer átlag.

Nem tudom, ki a kettes válaszoló, viszont JÓT ÍRT! Felpontoztam.

Ennél fogva az első válaszoló viszont hatalmas baromságot írt, mégis rohadtul fel van pontozva sajnos, jelenleg.

Másfél éves gyerek, és majd pont "kihasználja a felnőttet"... Épp csak érik az öntudata!

Azt se tudja igazán, kicsoda ő saját maga! De persze már "direkt szivatja anyukáját", nem...? Ezt a marhaságot sokan és sokszor megfogalmazták már. "Direkt szivatja a szüleit".

NINCS tudatosság a gyerekekben 4 éves kor előtt! A 4. életévben is csak szórványosan tudatos. Az 5. életévben viszont rohamosan érik a tudat, és a szabálytudat elsősorban.

A 2 éves dackorszakos se direkt csinálja, amikor dacol, se semmit nem tesz direkt! Mert képtelen egy minimális tudatosságra. Szinte teljesen ösztönös még; 3-4 éves kortól kezdi APRÁNKÉNT felváltani az ösztönösséget a tudatosság, lévén a 3, szülinap táján kialakul az éntudat. Azaz: a 3 éves gyermek még épp csak annak van tudatában, hogy ő saját maga = ő saját maga. Hol van még a tudatos cselekvés 3 évesen... Hát még attól korábban...

Az 1. és 2. szeparációs szorongásnak utánanézhet, aki szeretne, világosan kifejtik a pszichológusok.

Gyakorlati tapasztalatom is van kisgyermekcsoportokról.

Aki itt tudatosan szivatja a helyes válaszolókat gyakorta, az nem az 5 éven aluli gyermek, hanem a lepontozók. (Megjegyzem, 5-10 éves gyerekek hiába rendelkeznek már biz.fokú tudatossággal, ők semmiről nem tehetnek, a környezetükön múlik elsősorban, hogyan viselkednek, hogyan érnek pszichésen. A kamasz kor viszont léynegesen eltér a kisiskolás kortól is.)

Nekem is unalmas. Vagyis inkább: vagy unalmas, vagy pokolian fárasztó, vagy mindkettő. :).

Én a fenti válaszokhoz annyit még hozzátennék, hogy amikor a jó tanácsokat osztogatjuk, ne felejtsük el, hogy nincs két egyforma gyerek. Alaphangon is van, amelyik jobban elvan magában, a másik pedig nem.

Anyukám úgy emlékszik vissza rám, hogy nagyon sokat eljátszottam egyedül a szőnyegen, és a járókában is. Szinte észre sem vette, hogy gyereke van. Az én kislányom ennek a szöges ellentéte lett viszont.