Mit mondjak a gyereknek ebben az esetben?

Én valami ilyesmit mondanék:

Vannak olyan helyzetek, amikor apu és anyu úgy döntenek, hogy nem szeretik egymást tovább.

Arra hogy hogyan lesz a kisbaba, arra azt hogy a felnőttekben van egy magocska, és ha 2 ember kisbabát szeretne, apu ad egy magocskát anyunak és anyu ás apu magocskájából fejlődik ki a kisbaba, ami 9 hónapig növekszik, utána pedig ott jön ki ahonnan pisilünk, vagy pedig a doktor néni/bácsi veszi ki.

Nem kell ezt tulkomplikalni. 7 eves a fiam, nem voltunk hazasok, az apja par honapos koraban lepett le, azota evi par alkalommal felbukkan. Tudja mi ketten vagyunk egy csalad, nem kerdezget semmit, ez neki a termeszetes.

Nem kerdez egy 4 eves a szuletes korulmenyeirol, 20 eve dolgozom gyerekekkel, pontosan jol tudom. Nem kell komplikalni meg telebeszelni a fejet, o abban nott fel, hogy ti ketten vagytok egy csalad, ennyi.

Miért? Érdeklődik? Vagy előre parázol?

Mindig csak annyit kell válaszolni, amennyit kérdez.

Nem fog kisgyerekként soha konkrétan rákérdezni, hogy egyéjszakás, alkalmi kapcsolatból született-e, mert azt se tudja, hogy mi az.

Az én gyerekem is már 3 évesen megkérdezte, mikor megtanult beszélni, hogy mi van az apukájával, házasok voltunk e(fogalma sem volt mi az, csak mondták neki, rákérdezett, hogy nálunk is így volt-e..

Nálunk ugyan nem alkalmi kapcsolatból, de a kapcsolat legelején. Régen nem voltam szerelmes az apjába, ő mondta, hogy szeret, de lehet csak nagyon részeg volt. Azért bírtam az apját, nyilván nem véletlen vele szexeltem, szóval én simán megmondtam, hogy szerettem. Pár évre rá azt is, hogy szerettem, fontos volt nekem, de nem voltam szerelmes(mikor ezeket már külön tudta választani).

Szerintem nyugodtan mondj valami hasonlót, de olyat, ami rátok igaz volt. pl : "valami különlegeset éreztem iránta, amit mások iránt nem", majd később úgyis kérdez többet, te meg válaszolsz többet.

Nyugodtan őszintén, a gyerekverziót mondd. A miénk szerintem így is "idilli" volt, hiába így alakult, nálunk nem is ismeri az apját, amiért haragszom is, de azért kedvelem is. Nem szerelem, talán nem is szeretet, bár ki tudja.. olyan "valami összeköt" érzés, gyerek előtt is megvolt, meg gyerek után is. Annyira nem erős, hogy vele akarjak lenni heti többször, és szexelni is akarjak vele, de azért nem semleges, és nem teljesen negatív.

Idézd fel a jó részét az alkalmi kapcsolatodnak, nyilván nem a semmiből jutottak el odáig, és úgy nyilatkozz, hogy az jár a fejedben. "apukádban volt valami különleges, nagyon szépen tudott mosolyogni, vicces volt, olyan volt, mintha szerettem volna, de aztán később rájöttem, hogy nem szeretném, hogy hárman legyünk egy család, ő is így gondolta, megbeszéltük, így te és én ketten vagyunk egy család"

Amikor a gyereknek a születéséről mesélek, természetesen ez is érdekli, mindig úgy kezdem, hogy a pocakomban volt, mocorgott, rugdosódott, elmesélem hogy szültem(ez mindenkinél más ugye) és hogy milyen cuki volt. Ennél többet nem nagyon kérdezett. Ja igen, kérdezte, hogy kik voltak ott, mondtam, hogy egyedül voltam, annyira fájt, még csak az kellett volna, hogy ott lábatlankodjanak a többiek, ők kint vártak. Így is volt, egyedül szülni jó élmény volt.

5

A 4 èves lányomnál is ez a téma folyamatosan… plusz a hogy kerül a baba a pocakba..

Pedig mi “teljes” család vagyunk..