Nem tudok dönteni, elvégezzük a műtétet vagy inkább ne?

Nem tudok határozott választ adni a kérdésre, röviden megosztom a saját tapasztalatomat, hátha segít a döntésben.

Ugyanezzel születtem, nem műtöttek, sokáig nem is tudtam róla. Úgy 13 éves koromban valahogy kezdett gyanús lenni, pontosan nem is tudom hogy történt, de elkezdtem kutakodni az interneten, és rátaláltam, hogy miről is van szó. Sokat olvasgattam róla, és nagyon sokat vívódtam, mire meg tudtam említeni a szüleimnek, hogy mire jöttem rá. Akkor elmentünk egy vizsgálatra, megnézték marad-e vissza vizelet vagy bármi egyéb gond van-e, de nem volt, így azt mondták nincs szükség beavatkozásra. Viszont nekem évekbe telt ezt az egészet feldolgozni, ahogy volt is már szó fennebb erről, egy tinédzsernek kb ok sem kell hozzá, hogy utálja magát, így aztán egy ilyen dolog egy srácnál nagyon érzékeny pont lehet. Most 22 vagyok, azt mondhatom nagyjából túlvagyok rajta, de hogy teljesen őszinte legyek, időnként eljátszom a gondolattal milyen lenne "normális" fütykössel élni. :D A vizelést többnyire ülve oldom meg, állva sem kivitelezhetetlen, de könnyen becsúszhat baleset. Illetve ha állva próbálom, és valaki hirtelen benyit, ott jön a totális pánik és a menekülés. :D

Összességében ha a műtét maradandó problémák nélkül kivitelezhető, akkor én mellette döntenék mindenképp, ugyanakkor olvastam olyanról is, hogy valakit megműtöttek és gondjai vannak vele. De erről az oldalról én nem tudok mesélni.

Minden jót kívánok, ha bármi kérdésed van ezzel kapcsolatban, írj bátran. Szép napot! :)