Egyetértetek azzal, hogy nagyon kevés igazi anyatípus/családanya van mostanában? Több a frusztrált, idegbeteg, depressziós anyuka, aki nem is való anyának?

Attól mert valaki frusztrált és/vagy depressziós,azért az elég meredek kijelentés,hogy nem való anyának.

Azért én megnéznélek,hogy mennyire járnál két méterrel a föld felett,rózsaszín felhőben, mikor a 2,5 éves gyerekeddel, sehogyan sem tudsz kommunikálni(autizmus gyanú),üt/rúg/vág/csapkod,és üvölt éjjel nappal,és a szakemberek az állami ellátásban csak tologatják a gyereket,hogy ne legyen gondjuk vele.Mindent magán úton kellene megoldani.És amikor a gyerek a 24 órából 20at üvölt torkaszakadtából, és már mindent megpróbáltál,és mindenhova vitted, és a család is elkezd leépíteni,már sehova sem hívnak,mert a gyereked nem illeszthető be a "társadalmilag elfogadott" normákba.

A kérdésedben szereplő anyák, nem önszántukból lesznek olyanok amilyenek, hanem,mert csomó minden sza..rul jön össze.

Anya típus vagyok, imádom a gyerekem,semmilyen más gyerek nem kéne,de nagyon nagyon nehéz,és frusztrált vagyok.A férjem alkoholista, az anyám szociopata,az apám értelmi fogyatékos(és autista),az egyetlen normális rokonom, aki pár évvel ezelőttig támogatott az a 90 éves nagymamám volt, aki már azt sem tudja, hogy ki ő és hogy mi kik vagyunk.

A gyerekemmel teljesen hétköznapi dolgok, pl elmenni állatkertbe, vagy boltba, moziba, vagy vonatozni, az egy hatalmas kihívás(bár értékrendekkel jobb a helyzet , a sok fejlesztés hatására).

Amikor terveztem az anyaságot, elképzeltem, hogy mennyi mindenre tanítom majd meg,hogy sok helyre elutazunk,hogy megmutatom neki a világot.Ehelyett fejlesztések végeláthatatlan sora van(nyáron is),hogy majd tudjon iskolába járni.

Legyél hálás azért amid van,és ne Ítéld meg a másfajta anyákat.Az én gyerekemnek én vagyok a legjobb anyukája, akkor is ha frusztrált vagyok,és rengeteget sírok.

Igen egyetértek, egyre több a frusztrált és depressziós anya, részben az olyan isten barma miatt mint pl. te is vagy. Csak azért mert valaki frusztrált és depressziós nem kéne ilyent kijelenteni hogy nem is való anyának. Pontosan ezek miatt lesz ilyen valaki.

K*rva sok elvárás van felénk és ítélet. Ha nem 30 éves vagy, hanem fiatalabb akkor egy szar vagy "gyereknek gyerek", "te csak egy nevelő vagy", mert a szüleid tartanak el stb.. Ha idősebb vagy akkor már azért vagy szar "nem éred meg a gyereked érettségijét", "egymást pelenkázzátok". Ha nincsen 6 szobás luxus lakásod már egy csóró vagy aki nem tudja eltartani a gyereket. Ha a férjed elhagyott akkor egyből kapod az ívet, hogy a te hibád, a gyerek sérült lesz. Ha boldog kapcsolatban élsz akkor azt hallgatod elhagy úgyis a párod. Ha a babával alszol egy szobában egy perverz állat vagy aki éjjel nappal kefél a gyerek előtt vagy éppen a férjed ezért fog megcsalni. Ha külön szobába van akkor "hidegtartás". Mi anyák célpontok vagyunk, célpontjai a singli embereknek és a "tökéletes" anyáknak. Nehéz így nem frusztráltnak lenni vagy depressziósnak.

Arról nem is beszélve, hogy nem mindenkinek álom a terhesség. Van aki az egészet végig hányja/ájulja/szenvedi. Igen ettől is lehet depressziós később az anya.

A szülésről nem is beszélek...

Vagy arról amikor az újszülött csak visít és a szíved szakad meg de nem tudsz neki segíteni, van amelyik gyerek kib*szottul nem alszik. Így te se alszol. Mert vagy fent vagy a babával vagy végzed a házimunkát. Az alváshiánytól is lehetnek ilyenek az anyák. Lehet mondani hogy van apja is persze, csak amikor apa megfogja és már visít hogy vissza anyuhoz cicire akkor nem sokat ér.

Miután valaki anya lesz, a közösség szemében megszűnik embernek lenni. Neki nem lehetnek hibái, nem kérdezik meg tőle hogy van. Mindig csak a gyerek.

Szóval kicsit nézzél magadba mielőtt ilyeneket kijelentesz. Gondold át miket írsz. Vagy vállaljál gyereket vagy pedig örülj a fejednek hogy te a "tökéletes" anyák közé tartozol, de ne ítélkezzél.

Én ezt a “mostanában” részt tudom nehezen értelmezni, hiszen éppen az tűnik logikusnak, hogy manapság vannak többen jó anyák, mivel a gyerek tervezett és vágyott, nem “csak” a védekezés nélküli dugás végterméke, ha akarja az ember, ha nem. Amiket anyósom, vagy az én anyám, nagyszüleim meséltek, hogy milyen ridegtartás volt akkoriban, semmi ringatás, meseolvasás, a gyerek a sokadig szempont volt a sorban, adott esetben nem is a szülők nevelték munka miatt, hanem a nagyszülők, vagy akár vad idegeneknek is lepasszolták őket, is ezt támasztja alá.

Én úgy gondolom éppen hogy manapság vannak olyan anyák, akik boldogok ebben a szerepben, vagy legalábbis abban, hogy gyermekük van. Mindazzal együtt, hogy éppen manapság tartom nehéznek ezt a szerepet. Elmondhatjuk, hogy kinyílt a világ a nők számára és azt tanulnak, ami akarnak, de a magyar családmodell továbbra is az, hogy van apjuk, mint fő kenyérkereső, 2 karrier pedig nem fér meg egy családban, így anyukának vagy presztízsben van jóval szerényebb munkája (kasszás, körmös), vagy fizetésben (tanár). Emiatt ő viszi azokat a terheket, ami egy háztartással és x gyerekkel együtt jár. Sokan lehivatkozzák, hogy régen mennyivel nehezebb volt, mert nem volt mosógép pl, de cserébe nem is volt annyi ruhája az embernek, volt 2 váltás hétköznapi meg egy ünnepi. Nálam péntek óta folyamatosan megy a mosógép, mert a ruhák mellett a takarókat, párnahuzatokat, plédeket is mosom, bőven elég azt kisakkoznom, hogy kb úgy járjon le a gép, hogy itthon legyek épp, miközben dolgozom is (nem home officeban).

Az állandó elvárások, hogy attól, hogy anya lettél még így legyél igazi nő, meg úgy tartsd fenn a szexuális életed, miközben olyat elvétve sem látni, hogy férfiként hogyan lehet ebben segíteni, urambocsá’ időszakosan picit lejjebb adni az igényekből. Partizánnak volt most egy része arról, hogy a nők konyhában töltött ideje egyébként nem sokat változott az utóbbi évtizedekben, mivel a húst kikloffolni, a nokedlit kiszaggatni ugyanannyi idő, de továbbra is elvárás egy családanyától, hogy főtt ételt prezentáljon egy 8-9 órás munka után is, mert milyen már, ha urának és parancsolójának rendeltet kell enni. Ezzel párhuzamosan a tipikus férfimunkák otthon szinte eltűntek, aki lakásban lakik, ott nincs mit csinálni, de egy kerítés megjavítás, tetőjavítás, trágyázás, szántás is kifejezetten ritka, elvétve látni, ha valakinek direkt ez a foglalkozása.

Szerintem is sok a frusztrált anya, én is sokszor az vagyok, de azt gondolom ezen nem kell csodálkozni. Egyszerűen a mai világban annyi feladat és elvárás hárul egy nőre, hogy azt nehéz ép ésszel bírni és ha valakinek nincs segítsége, vagy csak a férje, aki éppen olyan fáradt, mint ő, az frusztrációt eredményez, ez van. Ettől én még jó anyának érzem magam és imádom a gyerekeimet. Sosem cserélném be az életünket a régi, gyerekmentes életünkre.

Szerintem régen valahol könnyebb volt, a nagymamámmal sokat beszélgettünk erről. Nem volt a google, nem volt akkora nyomás, nem kellett tökéletességre törekedni, több generáció élt együtt, mindig volt segítség, mindig volt kivel beszélgetni, eleve egy nő úgy indult neki az anyaságnak, hogy látta mit vállal, hiszen körülötte éltek a közvetlen rokonok is babákkal. Ezt okozza az az elszeparálódás, amiben ma élünk. Én is érzem magamon, hogyha a gyerekekkel vidéken vagyunk anyuéknál és csak két órára mennek a nagyi után, én meg azzal foglalatoskodhatok, amivel szeretnék, már megpihen a lelkem. Ha együtt élnénk, nem csak kétfelé oszlana a gyerekek körüli teendők sora, sőt a házimunka sem, könnyebb lenne. Dehát mi választottuk ezt az életformát, ez van.