Egyetértetek azzal, hogy nagyon kevés igazi anyatípus/családanya van mostanában? Több a frusztrált, idegbeteg, depressziós anyuka, aki nem is való anyának?

Klasszikus mondás, hogy régen egy egész falu nevelt egy gyereket. Ma ez szinte kizárólag az anyára hárul, nagyszülők általában még szintén aktív dolgozók vagy távol élnek, sokszor nincs semmi segítség, azaz: a nő normál fizikai szükségletei, mint étkezés, alvás, fürdés, énidő (ha-ha) szenvednek kárt. Van, ahol ezek megvonását kínvallatásra használták…

Erre jönnek az anyagi terhek, elvárások, hogy a gyerek”karbantartás”, háztartás mellett végezzen a nő keresőtevékenységet is, nade a munkahelyén ő már a harmadosztályú, mert rajta a bélyeg, hogy gyereke van.

Továbbá, a gyerek evolúciósan tényleg arra van “programozva”, hogy egy nagyobb közösségtől tanuljon, ne csak az anyja legyen vele nonstop. A kimerült anya, plusz a gyerek, aki a közösségi nevelésre vár = a gyerek viselkedését képes úgy befolyásolni, hogy még kevésbé legyen az kezelhető. Tehát az, hogy egy mai gyerek környezete sokkal szegényebb, hiszen a több generáció és a mindenféle státuszú ember helyett egyetlen lestrapált anyát lát évekig, egy olyan pozitív visszacsatolásban készíti ki az anyát, hogy

1) annak nincs semmi segítsége egy olyan melóban, amit addig egy komplett közösség végzett

2) a gyerek emiatt a számára biológiailag szokatlan helyzet miatt “fárasztóbb” viselkedést fog tanúsítani, megpróbálván az anyából kiprovokálni mindazon ingert, amit normálisan egy közösségben, minden erőfeszítés nélkül megkapna.

Ha az ebből fakadó frusztráltságot meg az anya “lenyeli”, mutatva a számodra kielégítő “igazi családanya típust”, akkor vagy belebetegszik fizikailag, vagy majd a gyereknek lesznek komoly pszichológiai problémái felnőttként.

Szerintem én a magam módján az ,,idegbeteg" anya kategóriába esek.

Több mint 5 éve született a gyerekem és összesen kb 6-7 napot voltunk egymástól távol ebben az időszakban. Az első 4 évben reggeltől estig kb nonstop,sokszor hetekig hónapokig full egyedül, szó szerint. 3 évesen kezdte amúgy végig aludni az éjszakát.Aztán jár oviba.8 órásra írattam be, de vissza kellett vetetnem 4-re , mert totál idegroncs volt attól hogy aludnia kell az oviba, mivel ő már 2.5 évesen se aludt délután megsajnáltam, így 4 órás lett.

Van egy vállalkozásunk.Reggel azzal indítok megnézem az alkalmi melósok közül ki van ,ki nincs.Azokat bejelentem, aztán a gyerek öltözés,kajakészítés. Imádkozás ,hogy egyen mert még fél 9-re se érünk oda. Aztán rohanásoda és vissza, becsomagolni a neten érkezett rendeléseket,elkészíteni a számlákat, felhívni akit épp fel kell.Levelezni, árajánlatot készíteni.Délbe már kész van az ember agyilag és tiszta idegbeteg mert még nem evett de már menni kell a gyerekért.Főtt kaja még sehol,minden megy a házban..Hazafele a hiszti, hogy mert mért nem maradunk fél óránál tovább a játszótéren(közbe tudom jön vásárló 1 után) és imádkozás, hogy legalább ne az egész utat üvöltse végig mintha nyúznám. Hazaérünk, eszik,kiszolgálom a vásárlókat, aztán 2 után eszek, utána megy a rendrakás, a főzés és a veszekedés a gyerekkel, mert az meg nem érti szegény, hogy ezeket meg azokat a dolgokat is meg kell csinálni.

És igen, igazából sajnálom szegényt, mert lehetetlenség nyugodtan leülni mellé este előtt játszani, addigra meg ő olyan fáradt, hogy azért van a vita. Nálunk ezek úgy általában a hétköznapok.És igen, türelmetlen vagyok, mert a hócipőm tele az egésszel, a mindennapos rohanással, meg azzal is, hogy egyfolytában a vita van, mert mindent 2000x kell elmondani ahhoz hogy megértse vagy csinálja.

Ki vagyok purcanva mit a car.Komolyan.És minden este mikor lefekszem azon filózóm ,hogy baxus mennyi dolog van még amit meg kellene csinálni és csak görgetem magam előtt mert képtelen vagyok jól haladni.

Megfáradtak és ez azon látszik hogy apróságokon kapják fel a vizet. Volt pl egy eset, hogy bevásárlóközpontba bementek az anya a gyerekkel és a gyerek szólt, hogy pisilnie kell és az anya mérgelődött, hogy miért nem otthon ment el a gyerek. Nem is az, hogy tök mást csináltak az utcán és emiatt kellett bemenni, nem is az, hogy rohanniuk kellett volna.

Nekem ez érthetetlen volt. Én is bementem a wcre miután beértem a bevásárlóközpontba, mert pont akkor kellett pisilnem, nem dőlt össze a világ, nem ostoroztam magam, hogy miért nem mentem el otthon. Otthon nem kellett és kész. Miért kellett a gyerekben rossz érzést kelteni csak azért, mert pisilnie kellett?

De jobban belegondolva az anyát is meg lehet érteni, hogy fáradt, kimerült, és szerintem egy jobb napján ő sem fogta fel ilyen tragikusan az esetet. Sokszor nem is az a bajuk ami miatt dühöngenek, de ezt maga a gyerek nem érti meg, maximum ha már felnőtt lesz, addig meg annyit ért belőle, hogy le lett teremtve, mert nem ment el otthon pisilni, pedig nem is kellett neki.