Mennyi időre tudjatok az akar újszülött gyereket az apjával egyedül hagyni?

En nem is akartam pár honaposan hogy nélkülem legyen, neki rám volt igénye, nekem meg ra. Egy szros kormosert biztos nem passzolnam le. Csaladilag peogramoztunk, férjemmel esténként voltunk kettesben. En imádtam a kicsivel lenni, vele menni mindenhiva és ez most se változott, 3 múlt. Párszor volt az apjával kettesben máshol amíg vizsgaztam vagy tanultam. Már ovis, azt is nehezen szoktam meg, hogy mások vigyáznak rá.

En az a tipus vagyok aki tényleg imadott vele lenni mindig és egyutt csinalni mindent, egyszerűen nem volt igenyem nélküle lenni. Nagyon önálló, magabiztos gyerek, 2 évesen tisztán és mondatokban beszélt, bárhova el lehet vele menni, szeret mindent kiprobalni. De tény, hogy nélkülem nem szeret lenni .

Bármennyire. Nekem megnyugvást ad hogy ha feldobnám a papucsot is lenne ember, aki el tudja látni. Nemcsak az apja, de a nagymama is ilyen.

Nagyon sok "anyaisten" komplexusban szenvedő nő van, aki retteg gondolattól is, hogy másra bízza a gyereket és hogy a gyerekét bárki más közel úgy el tudná látni, mint ő, az Anya. Hiszen az ilyen nő fejében megkérdőjelezi a fontosságát, egyáltalán a létének az értelmét. Ezért jó, ha egy anyának nem az anyaság az identitása, hanem van más terület is, ahol fontosnak érzi magát (párkapcsolat, hobbi, munkahely, önkéntesség, stb), mert akkor nem a gyerekét terheli a saját önértékelésének gondjaival.

Én bármikor rá tudnám/merném hagyni, szimplán alkalom nem igazán volt rá, mármint az első pár hétben nem jártam sehova. De nyilván az apja elvitte sétálni babakocsiban, vagy vigyàzott rá a 6 hetes kontrollon, 2 hónapos kora után a nagyszülők is 2 órákat, míg nagybevásároltunk például.

Szóval, alkalom nem sok volt rá, mert tényleg pici újszülöttet nem is akartam volna ott hagyni, főleg, mert anyatejes volt, de nem is pfoblémáztam volna rajta, mert nem tartom normális dolognak.

A szomszédomék ilyenek, nem viccelek, 1,5 éves a gyerek és szerintem kb. 2-szer, ha otthagyta az anyja az apjával 1-2 órára. Mert ő nem meri, úristen, nem tudja majd kezelni apuka a szitut, mi lesz, ha sír, nem is tartja képesnek arra a saját férjét,hogx a a gyerekre vigyázzon. Mondjuk, az apuka sem kapálózik, ő az a típus, aki nem is pelenkáz, etet, megnézni a gyereket, aztán jól van.