Nagy kérés egy 3. osztályos gyerektől, hogy a könyveire ráírja a saját nevét?

Jelentettem a kérdést pedofília miatt. 3. osztályos gyerek még nincs 13...ez meg a felnőtt párkapcsolatok kategória.

Egyénként elvárható.

Tavaly is tőle vártad?

Édesanyám elég önállóra nevelt, de szerintem egész alsóban ő címkézte a cuccomat. Pedig én még viszonylag szépen is írtam. Lányom másodikos, de el nem tudom képzelni, hogy jövőre képes arra a mini vignettára maga ráírni, hogy kiférjen minden. Eleve 4.-re jutnak el a normál vonalazású füzetekig.

Nem tudom, nálatok hány könyv meg füzet kell, az én másodikasom belevágott, 2 füzetig jutott. De nem köteleztem rá, annyit mondtam, hogy ha elfárad, ráírom a többit. Ha azt mondom, neki kell, kb 6 után sírva fakadt volna. Szerintem vagy 30-szor kellett volna leírnia a nevét meg az osztályát.

Ok, a tiéd egy évvel idősebb, de azért ez sok.

A 3-os lányom ragaszkodott hozzá, hogy ő ragasszon és írjon. Nyilván lehetne szebb, de kit érdekel. Az ő könyve, az ő munkája és büszke lehet rá.

Egyébként ha nem mondja, hogy ő akarja csinálni, akkor én mondtam volna neki, hogy meg tudja ezt oldani.

Szerintem arról kéne beszélnetek, hogy miért érzi, hogy ez a te feladatod lenne.

Amúgy ez úgy van, hogy a környezet ebben elég meghatározó. Pl. Nekem gyerekként egész addig meg sem fordult a fejemben, hogy túl sok házimunkát végzek, amíg a suliban el nem kezdtünk róla beszélni, hogy segíteni kell a szüleinknek és a tanító néni mondta, hogy legalább már a saját szobánkat nekünk kéne rendben tartani. Majd többen elmondták, hogy ők szoktak rendet rakni és port törölni.

Én akkoriban örömmel(!) takarítottam a szobámat és fürdőszobát minden héten és szerettem teregetni meg a könyvespolcokat (a több ezer könyvvel) letörölni a nappaliban.

Utána mindig rosszul esett, hogy nekem ennyit kell dolgoznom, miközben még gimiben is voltak osztálytársaim, akiknek az anyja tartotta rendben a szobáját.

Ha a fiad osztálytársai nem saját maguk írják rá a nevüket, akkor lehet ez a baja.