Mire tanítsam a gyereket?

Bármilyen mozgásforma

mi sétálni járunk az erdőbe, és meditálunk a gyerekkel. Mindkettő megnyugtatja

Oltozesnel beszelgetsz vele.

Nagy levegővétel és kifújás. Nálunk az esetek felében működik, 4 éves.

Énmondatok: Megijedtem. Most nagyon mérges vagyok.stb. Kb kétszer mondtam magamról, amikor a háromévesem is tök helyesen mondta ki a sajátját.

Azért "amit felnőttként is alkalmazhat"... Mondjuk két évesen a dackorszak közepén tök természetes, hogy idő kell hozzá, amíg egy ilyen érzelemlöket lecseng és utána tudsz az eszére hatni. A negatív érzelmeket is meg kell élni, nem jó, nem életszerű és teljesíthetetlen, ha azt várod el, hogy folyton nyugodt és vidám legyen. Felnőttként is sok embernek ezzel van baja, hogy nem meri kimutatni, elfojtja, elítéli akár még önmaga előtt is, ha szomorú vagy mérges. Az jó, ha ezeket be tudja azonosítani persze és tudatosítani, ezt lehet tanítani, tükrözni, de nem vagyunk robotok, hogy mindent rögtön racionalizáljunk. Ennek van egy íve... és nagyon személyiségtől függ, hogy milyen. Van gyerek, aki könnyen elterelhető poénokkal vagy más tevékenységgel. A másik, ha bekapcsolja a szirénát, bármit mondasz, nem fog átmenni, vagy ha meg akarod ölelni ellök, vagy elvonul a szobájába... stb. Akkor ez van sajnos, neki arra van szüksége. Ha ismered a gyereked, akkor azért egy idő után ezt tudni lehet, mi válik be és mire számíts.