Ki mennyi időt játszik a 3 éves gyerekével egy nap?

3 (és fél) éves a lányom, igaz, már ovis, de most pl téli szünet van, meg nyáron is ugye még ovi előtt voltunk, akkor volt 3 éves kereken, szóval abból indulok ki, hogy ilyenkor mit látok. Ő bár technikailag _tudna_ egymaga is játszani, preferálja, ha nem kell, így gyakorlatilag egész nap ülök vele és játszunk. Amikor főzök-mosok-mosogatok-eszek, akkor néz mesét, de egyébként közös játék van. Van egy 1 éves kistestvére, már csak miatta is fontos, hogy jelen legyek, mert ő pont a rombolás időszakát éli, így meg kell védeni minden játékot tőle.

Nálunk nagy kedvenc a "beszélgetős" játék, amikor fogják magukat a plüssjátékok, és nekiállnak dumálni egymással, szituációkat játszanak el, oviba mennek, készülnek a karácsonyra, szülinapot ünnepelnek, mittudomén, általában hagyom, hogy a lányom mondja meg, mi történjen, ő vezeti ezeket a játékokat, én csak résztvevője vagyok. Most a nagy karácsonyi ajándékrendelések közepette érkezett egy haaatalmas doboz, ebből kivágtam ablakot-ajtót, és készítünk együtt bábszínházat- amikor ahhoz van kedvünk, akkor dekorálunk, figurákat rajzolunk/festünk, matricákat ragasztunk a doboz oldalára, stb, amikor meg olyan kedvünk van, akkor meg bábozunk és kis mini előadásokat tartunk egymásnak. Most ez a nagy kedvenc. Természetesen szeret kifestőzni, matricákat ragasztgatni is, de ezeket csak rövid ideig hagyja a kistestvére, mert ő is részt akar benne venni, szóval hamar vitába fordul a dolog. Építőzni, autózni is szoktunk, de ebből is jellemzően szereplés lesz, mármint az autókhoz becsatlakozik valamelyik plüssállat vagy a kockákkal elkezdünk "beszélgetni", építünk egy játszóteret mondjuk és bejön két figura, akik akkor játszótereznek, szóval nem maga az építés az, ami leköti, hanem ott is inkább a "beszélgetés". Labdázni, táncolni (úgymond "bulizni") is nagyon szeret, ezt akkor szoktuk, amikor nagyon kezd kezelhetetlen lenni és már csak hisztizik minden játékon. Most karácsonyra kapott egy szép babaházat meg társasjátékot, ezek még eléggé népszerűek, illetve az utóbbi hetekben rákaptunk a memóriakártyákra is, ezt is egészen élvezzük mindketten.

Én nem vagyok képernyőellenes amúgy, sokszor van, hogy elfáradok, a két gyereket egymástól távol tartani, biztonságban, a berendezést (meg most pl a karácsonyfát) épségben tartani, hát na, nekem ez néha sok, és ilyenkor van, hogy bekapcsolok egy kis mesét, amíg kieresztem a gőzt, vagy a kicsivel is megpróbálok érdemben foglalkozni (de minimum egy pelust cserélni), de valahogy nem hatja meg annyira, hacsak nem az van, hogy lázas beteg/nagyon kimerült az ovi után, akkor nézi egy tíz percet, és utána megint jön, hogy "de Anyaaaa, játszuuuuunk!"). Én szívesen csinálnék mást mellettük, de egyelőre még nem jött el az idő, hogy nyugodtan tudjak bármit is kezdeni magammal :D Most is itt nyűglődik a kicsi, a 3 éves most az apjával elment bevásárolni, de egyébként nem tudnék ide se írni.

Annyit, amennyit igényel.

Amikor eljátszik magának, akkor csinálom a házimunkát. Ha pedig csak ténfereg, unatkozik esetleg hív, hogy menjek vele játszani, akkor félreteszem a házimunkát és megyek vele.

Ha valamit nagyon be kell fejeznem, pl épp a főzés közepén tartok, akkor adok neki valami szuper érdekes játékot vagy kitalálok valami nagyon jó feladatot, amit szívesen csinál.

Miből gondolod, hogy nem eleget?

Sír, nyűgös, unatkozik, sokat van tévé előtt? Vagy nem fejlődik megfelelően?

Ha boldog, kiegyensúlyozott, eleget van levegőn, eleget mozog, nem a tévé és a kütyük nevelik, nincs mindig visszautasítva, akkor nem tudom min aggódsz.

Egyébként sose mértem, hogy mennyit vagyok velük, de eleget. Nem szedték szét a lakást, mert ott voltam. Nem esett nagy bajuk, mert ott voltam. Sokat levegőztünk, játszottunk, háztartás mindig másodlagos volt, de azért nem evett meg a kosz.

Már be lehet vonni a házimunkába az ő kis szintjén. Zöldséget mosni, sepregetni, zoknit párosítani, teregetni, port törölni, kanalakat helyére rakni...

Vagy csak beleengedsz a mosogatóba egy kis vizet és remek hab partit lehet kerekíteni.