Vannak olyanok akinek a gyereke szintén okoskodik? Hogyan szoktassam le róla?

lehet meg kéne besélni a tanárával, hogy néha kaphatna nehezebb feladatokat is. Szerintem ez a gyerek tisztában van vele, hogy sokkal többet tud...ami azt vonja maga után, hogy egyből elhalgatna, ha az agyának megfelelő nehézségű feladatot kapna.

Persze ez csak egy elmélet...De én kipóbálnám...lényegében olyan kell kapnia, ami az inteligenciájának megfelelő.

A gyereknek kihívás kéne tényleg. Mert így csak unatkozni fog meg mások agyára menni. De az nem megoldás, hogy butábbnak tetteti magát, mint ami.

Egy jó tanárnak ezt kéne tudni kezelni.

Neki való suliba kellene vinni, hasonló okos gyerekek közé.

Nem a saját közegébe van a kis drága ezért viselkedik így.

Vigyétek el, 8 osztályos gimibe.

Egy ideig én is jártam sakkversenyekre, de az okoskodó beképzelt hülyegyerekek miatt hagytam abba.

Ha még most is jár sakkversenyekre, vegyétek ki onnan, az egyik legkárosabb közösség.

Aki esetleg lepontozna, leírom, hogy mik vannak ott:

- Dúsgazdag szülők, akik elhitetik a gyerekkel, hogy nem hibázhat, és ha mégis, akkor az szégyen. Ha kikapnak egy gyengébb ellenféltől, akkor az is szégyen. Heti több órában viszik a gyereket sakk edzésre is, ahol még a felnőttek is öntik a nyakukba a szart. (Azt tudni kell, hogy egy sakkverseny nevezés lazán vagy 6000 forint alkalmanként, ezért írtam a ,, dúsgazdag-ot")

- A gyerekek a nyomás miatt beképzeltek, és irritálóak lesznek. Emlékszem, én soha nem voltam egy kifejezetten jó sakkozó, de szerettem csinálni. A versenyeken az összes gyerek kiröhögött, miután veszítettem egyet, volt olyan gyerek, aki azt mondta, mikor velem szembe került az anyukájának, hogy ,, Várjál, ez gyors lesz legalább" és kezet sem fogott velem, és ilyen gyerekből volt egy tucat.

- Ja, és a sakkozóknál mocskosabban káromkodó emberrel még nem nagyon találkoztam.

A lányom osztályában van egy ilyen kis okoskodó fiú, már elsőben kitűnt, de akkor még csak a gyerekeknek osztotta az észt, most már (negyedikesek) beleszól az órába is, meg mondjuk családi napon más szülőknek is odamond dolgokat. Engem már elsős korukban a hideg rázott a stílusától, olyan, mint valami öregember, aki mindenben kompetensnek hiszi magát, csak közben egy kisgyerek testében. A szülei, meg az elsős tanítónő nagyon aranyosnak tartották, adták alá a lovat, de a gyerekek már akkor sem kedvelték, egy barátja volt, egy csendes kislány, de ő elment az osztályból már. Most már kerülik a többiek, nem nagyon akar senki beszélni se vele, nem hogy együtt játszani. A mostani tanítónő se kedveli, legalábbis rászól, ha kell, nem tartja aranyosnak, aztán a gyerek fenyegetőzik, hogy ő az alkotmánybíróságoz fog fordulni, mert igazságtalanok vele... Röhejes.

Szóval valós dolog, de le kell állítani, mert tényleg elfordulnak tőle a kortársak.