Nagyon félek, sőt, rettegek, hogy a gyerekemnek súlyos mentális problémája van. Lehetséges, hogy tényleg ez van?

A gyerekem már régóta egy furcsa szokás rabja. Fél attól, hogy beteg lesz, és ezt általában elpityeredve, láthatóan szorongó állapotban úgy adja elő, hogy azt mondja: "Nem akarok beteg lenni. Ugye nem leszek beteg...". Nagyon nehéz megnyugtatni ilyenkor mostanában, régebben gyorsabban meg lehetett. Azt vettem észre, hogy ez a jelenség egy aktív nap után, este, amikor már mindenki lenyugszik, és besötétedik, leginkább akkor jön elő. Napközben általában aktív, sőt nagyon aktív, sokat nevet és kreatív, de ha éppen unatkozik, akkor napközben is előjön nála ez a dolog az utóbbi időben (kb. 1 hete). Tehát valahogyan az inaktivitáshoz ill. az átmeneti "nem tudok magammal mit kezdeni" érzéshez kapcsolódhat. Magamról annyit, hogy engem (én vagyok az apa) rendkívüli módon megvisel ez a helyzet. Xanax-al fekszem le, mert már nem bírom idegileg ezt az állapotot. Iszonyat módon szenvedek, amiatt, hogy a gyerekem szenved, gyakorlatilag a munkámra sem tudok koncentrálni, egész nap attól rettegek, hogy mikor mondja azt a bizonyos mondatot. Amikor meghallom, minden alkalommal, mintha tőrt döfnének a szívembe... Szavakkal nem tudom leírni, mennyire megvisel már az egész. De a legfontosabb: szerintetek a lányom lehet súlyos depressziós vagy bipoláris, vagy ilyesmi? Attól rettegek, hogy az egész egy lefelé tartó spirál lesz, és a gyerek esetleg képtelen lesz iskolába járni stb. Nagyon, nagyon félek... El sem tudom mondani, mennyire...