Biztos, hogy jó egy gyerek jellemfejlődésnek, ha nagyon sok törődést, szeretetet kap?

Igen, jó a gyerek fejlődèsènek, ha sok szeretetet és törődést kap.

Így akakul ki egy stabil alap, amire majd építhet. Tudni fogja, milyen egy egészséges emberi kapcsolat, nem fog toxikus párkapcsolatokban, kizsákmànyoló, megalázò munkahelyeken megmaradni, mert tudni fogja, hogy az nem megfelelő környezet.

A szeretgetès nem azt jelenti, hogy elhitetik a gyerekkel, hogy tökéletes, hanem azt, hogy a hibáival együtt elfogadják. A fejlődès szüksèges, és jó. De a szülői szeretetnek feltétel nèlkülinek kell lennie.

Nem csak akkor szeretjük a gyereket, ha 5-öst kap, leggyorsabban fut stb.

Gondolom gyerektelenként borzasztó lehet látni egy-egy kiboruló totyogòt, de azt fontos tudni, hogy ilyenkor a gyerek nem rossz. Valami olyan helyzetbe került, amit édzelmileg nem sikerül feldolgoznia. Nem lehet még egy csokit enni, menni kell, nem bìr valamit megcsinálni, nem tudja megfogalmazni, hogy mit szeretne, valami tùl hangos, valami nem olyan, mint amire számított vagy egyszerűen csak

fáradt. Ilyenkor nem a gyerek van a felnőtt ellen, hanem a gyerek és a felnőtt együtt vannak a helyzet megoldásáért.

A büntetés nem hasznos. Mèg soha senkit nem szidtak jobbá. Nem motivál fejlődésre, csak szorongàst okoz. Ha a következő büntetès elkerüléséért csinál vagy nem csinál valamit a gyerek, akkor ott nem nevelés, csak idomìtàs törtènt.

Ugyanígy a dìcsèret ès jutalmazàs is visszaüthet. Ha csak azèrt tesz meg valamit, akkor nem vàlt a motivàció belsővè.

Akkor sikeres a nevelès, ha a gyerek azèrt tanul ès fejlődik, mert van egy biztos alapja, mert tudja, hogy a hibàival együtt elfogadjàk ès szeretik, ès van belső motivàciòja, mert hagytàk, hogy felfedezze a vilàgot.

Hát nem azt, amit te. Nagyon nem azt! Kicsikét eccerű a kegyed gondolkodása. Ne szeressük a gyereket a családban, mert hátha majd a külvilágban nem fogják szeretni, és akkor majd milyen rossz lesz neki. Aha, logikus.

Az ömlengés meg a szeretet két olyan fogalom, aminek annyi köze van egymáshoz, mint a nyúlfülnek a fogpiszkálóhoz. Nem egy síkban lévő fogalmak.

Az a fránya család el akarja hitetni vele, hogy ő egy értékes ember! Nemá'! Hát hogy képzelhet valaki magáról ilyet!? Te komolyan azt hiszed, hogy csak az az értékes ember, akinek már nincs hova fejlődnie? Minimum egy Szent Teréz, de lehet, hogy még ő se? Te értékes ember vagy? Ha erre azt mondod, hogy nem, akkor a szüleid nagyon rossz munkát végeztek.

"gyereket nem büntetünk csenddel, szeretetmegvonással, hanem éreznie kell, hogy ő értékes, "

Nos. A narcisztikus anyam bevalt "nevelesi modszere" volt ez. Csenddel buntetett es vert, mondta is: most ne szolj hozzam!, es elforditotta a fejet. Vagy o csak "a jo gyereket szereti". - Szeretetmegvonassal operalt. Erre meg rakontrazott a pszichopata ferje. Aldasos mukodesuknek koszonhetoen 16 eves koromra nem voltak mar erzeseim. Nem tudtam elkepzelni, hogy akadhat bennem egyaltalan valami olyan, ami szeretetre melto. Attol feltem, engem mindenki otthagy, eltunik mellolem. Nem volt empatiam, lelkiismeretfurdalasom, nem is ertettem, mi az.

Azota eltelt nehany evtized.

Ma mar jozan esszel tudom, hogy mindez a mult, nincs, kesz - vege. Hogy egyaltalan nem igy van, hogy ebbol semmi, de semmi nem igaz. Valoszinuleg...! :-D A teboly az egeszben az, hogy hiaba tudom, ha kozben TELJESEN MASHOGY ERZEM.

Egy no.

Semmit nem tudsz a gyermekpszichológiáról, kár volt beleokoskodnod.

Épp azok lesznek nagy eséllyel szerencsétlenek az életben, emberi kapcsolatokban, akik még a szüleiktől sem kapták meg. Esetleg sok év terápiával, lelki munkával rendbejönnek.

Akit érzelmileg stabil, nyílt kommunikációjú, szerető család vesz körül, az maga is kiegyensúlyozott lesz.

Aki összeomlik, az az lesz, akit elhanyagoltak, és nem tanították meg kezelni a stresszhelyzetet. Ellenben olyan elvárások jöttek apámtól, amit te tervezel. Mellette 0 elismerés, vagy elismerésnek álcázott kritika, az volt dögivel.

Önbizalom meg a béka feneke alatt.

Rég rossz, ha a gyereked felé feltételekhez kötöd a szereteted.

6, kerdezo. Azt kene megerteni, hogy ha egy gyereknek modszeresen bemagyarazzak nevelesi celzattal, hogy egy nulla, egy ertektelen valaki, akkor o is ennek fogja hinni magat.

Anyam ferje, aki pszichopata volt, szerinte "nagykepu" vagyok. Csak, mert nem egyezett a tetuvel a velemenyem.

Apam kozolte velem 10 evesen, hogy egy senki vagyok. Halala elott ezt mar "tekintelyesre" modositotta. Keso banat.

Az a baj, hogy a bantalmazott gyerekek agya fizikailag modosul, bizonyos teruletek valtoznak meg a rossz iranyba. Ezert nincs az a terapia, akar evtizedes, ami ezen segitene tudna - mar elismerik a pszichologusok is.

Azt gondolom, hogy ne vállalj gyereket!Pont elég nárcisztikus szülő által megkeserített gyerek él a világban, nem kell több.

A logikád sz@r.

A gyereknek előbb az összetartozást,szeretetet ,törődést kell megtapasztalnia/megtanulnia, hogy képes legyen megküzdeni a világ mocskával.Attól hogy valakit dicsérnek, az simán motiválja hogy még jobb legyen.Ha valakit szidnak és leértékelnek főleg legközvetlenebb környezete,akkor honnan vegyen erőt/bátorságot bármire?

Jah,és egy gyerek másol.A viselkedésedből nem azt fogja megtanulni, amit szavakkal tanítasz, hanem ahogy a környezeteddel bánsz.