Mit tegyek, ha utálok játszani és menekülök szinte, ha játszanom kell?

Nekem ez akkor van, ha éppen minden más gondon töröm a fejem. Nem tudok odakoncentrálni, nincs türelmem...

Most úgy csinálom, hogy amíg alszik, addig ideülök, ha ébren van, jön velem mindenhová, segít, beszélgetünk, de az alvásidőben nem dolgozok szinte semmit. Akkor kikapcsolok, kávézok, netezek, telefonálok, olvasok. Ha ébren van, és éppen nincs munka, akkor próbálom lekötni, hogy leüljön, és játsszon egyedül. Általában 10 perc után megunja. Akkor lefekszek mellé az ágyra és könyveket nézegetünk, formabedobózunk, hozza az autóit, szerszámait. 2 éves múlt. Megfogadtam, hogy ha csak napi egy órát is, de akkor teljesen az övé akarok lenni, aztán jönnek haza a tesók a suliból. Utána velük is tud játszani.

Én is utálom ezt magamban....

Én olyat szoktam együtt-játszani amit én is élvezni tudok.pl:kirakó,memóriakártya,rajzolás,társasjáték.Autókat nem tologatok...

hát én is ilyen vagyok, van, hogy napokig nincs kifejezetten "játszás"

de szerintem nem csak úgy lehet játszani, foglalkozni vele, ha a szőnyegen autókat tologatunk:)

Én se szeretek így játszani vagy hogy mondjam, persze ráveszem magam de úgy érzem hamisat mutatok. Szerintem azt a pici gyerek is megérzi ha nem vagyok ott szívvel lélekkel. Így mi is olyat játszunk együtt amit szeretek/szerettem rajzolás-festés-gyurmázás, puzzle. Legózni is csípok:)

A lányom babázásában is szívesen részt veszek (egy bizonyos szintig), de autótologatásban meg ilyesmiben nem. Egyébként mindkét gyerekem szeret egyedül játszani, tud is, együtt pedig még annál is jobban. Hálistennek.