Milyen érzés ha a gyereked elkezd oviba járni?

Igaz én bölcsivel, de most élem át.

Kaptam egy munkát, 3 napig sírtam, sajánáltam kislányom, aki akkor még csak 11 hós volt. A nagyot, aki nyáron lesz 3, nem féltettem, beadtam volna m ár, ha lehetett volna... neki nagyon sok energiája van, jó lett volna egy kis szünet....

Aztán a naggyal lettek gondok, hisztis lett, sírós, anya ne menj el... a kicsi jól bírja. A szívem szakadt meg, pedig én akartam. Aztán hetek alatt lecsengett bennem , hogy ők bölcsisek lesznek, én meg dolgozok.

2 nap után 3 hét betegség, így most volt a második hete, hogy mentek, ma voltak ott másodszor ebédre, alvásra. Nagyon jó volt kicsit egyedül lenni!!!! Ebből elviselnék 3 hónapot, kinyalnám a lakást, lefesteném a radiátorokat és az ablakokat, mindent elrendeznék, elolvasnék 3 könyvet, megnyugodnék, tornáznék, és úgy mennék dolgozni, ha lehetne:._)

most még a jövő hetem van, az alatt meg kell írnom 2 szakdogát, úgyhogy minden más vár sajnos, pedig lenne mit csinálni. Április 1-től meg meló ezerrel... na, hogy az hogy lesz, azt még nem tudom....

De a szabadság kicsit jó!!

Furcsa. Én nagyon pozitívan álltam hozzá, hogy minden szuper lesz (tudtam, hogy jó helyre megy), mégis a beszoktatás első pár napja nekem nehezebb volt szerintem, mint neki.

Összesen talán 3 olyan nap volt, amikor sírt, amikor eljöttem, olyankor mindig összeszorult a gyomrom, pedig volt, hogy már a folyosón hallottam, hogy abba is hagyta.

Szerencsések vagyunk, nagyon szereti az óvodát. Mivel van egy kis húga, csak fél napot van bent, ebéd után elhozom.

Utólag visszagondolva természetesnek gondolom ezt az érzést, mivel mindenképpen egy fajta elszakadásról van szó, illetve új korszak kezdődik, már nem csak otthon "nevelődik", jönnek a külső hatások.

De ez a dolgok rendje. (No jól megaszondtam :o)