Mit csináljak? Bölcsődei gondok - kezelhetetlen gyerek. Bővebben lent:

És hogyan gondolod ezt a problémát megoldani? Másik bölcsibe íratni a problémás kislányt, ahonnan majd tovább rugdossák, ahogy később az oviban és a suliban is?

Próbálj egy kicsit a másik szülő fejével gondolkodni, bár tudom, hogy ez nem könnyű. De elhiheted, hogy amit te érzel, az semmi ahhoz képest, amin Ők keresztülmennek.

És hiába viszik nevelési tanácsadóba a gyereküket, az esetleges terápia nem hetek, hanem évek alatt hoz enyhülést. És addig is meg kell élniük, tehát marad a munka, és a bölcsi.

Tudom, hogy nem könnyű. Egyik oldalnak sem. Én már a másik oldalt is megtapasztaltam, ráment a házasságunk is.

Tolerancia, empátia a kulcsszavak. Részetekről és a bölcsis személyzet részéről is. Hidd el, ha az ilyen gyerekeket megpróbálják bevonni a mindennapi kapcsolatokba, ahelyett, hogy kitaszítanák Őket, komolyabb eredményt lehet náluk elérni, mint bármilyen terápiával.

Kedves Kérdező!

Első vagyok. Tényleg nem bántani akartalak a válaszommal, csak szerettem volna, ha látod az érem másik oldalát is.

Két típusú szülő van, akinek problémás a gyereke. Az egyik olyan mint én, mindent megtesz, hogy jobb legyen, de kell hozzá a közösség segítsége is.

A másik, aki sz@rik az egészre, ahogy a másik Válaszadó írta. Náluk még inkább a közösség erejére van szükség, mint az előzőnél.

A gondozónők önmagukban nem sokat tehetnek. Kellenek hozzá a szülők, és rajtuk keresztül a gyerekek is, akikkel már nagyon hamar meg lehet értetni, hogy annak a kislánynak szeretetre, segítségre, elfogadásra van szüksége. Mert ha pozitív hozzáállást tapasztal, könnyebben változik jó irányba.

kedves kérdező!

az én 3 évesem is bölcsobe jár és szeptemberben kezdi az ovit, bárnekem nincsenek ilyen jellegű gondjaim, de empatikusan belegondolva és kivenném a lányomat abból a bölcsiből és megoldanám babysitterrel, vagy mamákkal azt a pár hónapot. Biztos tböbbe kerül és kényelmetlenebb is, de az alatt a pár hónap alatt a lányod annyi lelki és ne adj' Isten testi sérültést is szerez, hogy nem fogja feldolgozni egy életen át. Lehet velem nem egyetérteni és gyávának tenni, de én bizony megfutamodnék. És ha az iskolában is ez lenne, akkor onnan is elhoznám. Most így gondolom, de mint írtam, nem vagyok ebben a helyzetben, csak összeszorul a szívem, ha belegondolok, hogy úgy kéne otthagynom reggelente, hogy ő sír, mert fél.

A gyerekeket fizikailag megvédeni valóban a felnőtt dolga. Kár hogy nincs hozzá elég szeme és karja.

Abban azonban szerintem nincs igazad, hogy nem érti meg egy 3 éves, amit mondasz neki. Ezt ne úgy képzeld el, ahogyan írtad, egy konfliktus után. Hanem arra tanítsd meg a lányodat, hogy akkor közeledjen hozzá, barátkozzon vele, amikor éppen béke van.

Elég ha annyit mondasz a saját gyerekednek, hogy annak a kislánynak nincs olyan jó dolga, mint neki, ezért viselkedik rosszul. De ha barátokat találna a bölcsiben, sokkal jobb kislány lenne Ő is.

Tényleg tudom, hogy ez mennyire nehéz. Nálunk testvérek között kellett ezt a helyzetet lerendezni, mert a két kicsi már félt a nagytól. De kellő kitartással megoldódott ez a helyzet is és a közösségbe járatás is.

Mindemellett megértelek az aggodalmaid miatt. Csak azt ne téveszd szem elől, hogy ennek is a kislánynak is joga van a gyerekkorához, és nem véletlenül kell intézménybe járnia, mert valószínűleg otthon nem kapna normális ellátást semmilyen téren.